De miért Jézuska hoz ajándékot, ha neki van születésnapja? Minden, amit a karácsonyról tudni akart, de nem merte megkérdezni
Nincs még egy olyan ünnep, amelyhez ennyi szokás kötődne, mint a karácsony. A karácsonyi ételek, ajándékok, a karácsonyfa vagy az adventi kalendárium története sokszor több ezer éves hagyományt követ – de persze olyanra is van példa, amit egy amerikai cég teremtett meg.
Egyáltalán, miért december 25.? És mi van 26-án?
A Biblia nem említi Krisztus születésének pontos dátumát, egyes kutatók pedig azt is megjegyzik: az, hogy a betlehemi jászolnál, ahol született, pásztorok tanyáztak a bárányaikkal, arra utal, hogy inkább tavasszal történhetett a jeles esemény.
A karácsonyi ünnepkör legnagyobb ünnepe az első három században még az azt lezáró vízkereszt volt, a nap (január 6.), amikor a napkeleti bölcsek meglátogatták az újszülöttet. December 25-e a római napünnep, a szaturnália utolsó napja volt, amikor a harmadik századtól hivatalosan Mithrász és Sol Invictus, a késői római birodalom napistenének születését ünnepelték – az ekkor még nem engedélyezett keresztény vallás hívei pedig inkább Jézusét. A vallás engedélyezése után, a negyedik században a december 25-i dátumot is hivatalossá tették, ezzel pedig a Jézus születésnapja körüli hitvitákat is egyszer és mindenkorra lezárták.
26-e tehát a vízkeresztig tartó karácsonyi ünnepkörnek része ugyan, de a kereszténység ekkor már nem Jézus születését ünnepli, hanem Szent Istvánra, az I. században élt első keresztény mártírra emlékezik.
Akkor miért munkaszüneti nap december 26.?
A karácsonyi ünnepkör 12 napig tart, ezen belül azonban a legtöbb országban csak december 25. munkaszüneti nap. Magyarországon egyébként hivatalosan 1933-ban került be a munkaszüneti napok közé december 25. (addig a vasárnapokon kívül csak Szent István (király) napja, vagyis augusztus 20. volt ilyen ünnep), karácsony második napjára pedig a harmincas-negyvenes évek fordulóján terjesztették ki az ünnepnapot. Jó eséllyel egyfajta állami ajándékként, és nem a vértanú Szent István miatt (akinek tehát csak névrokona a királyunk).
Azóta rövid időszakot leszámítva kétnapos ünnep a karácsony, a rövid időszak nem meglepő módon a Rákosi-korszak volt: 1948–1956 között a karácsonyt (pontosabban a fenyőfa ünnepe) csak december 25-én ünnepelhették otthon a magyarok, 1956 végén döntöttek arról, hogy újra kétnapos ünnep lesz.
Gondolhatnánk, hogy a fenyőünnephez hasonlóan az aranyvasárnap – vagyis a karácsony előtti utolsó vasárnapi nyitva tartás – is az advent kiváltására szolgáló kommunista kreálmány, de erről szó sincs: az aranyvasárnap a 30-as évektől a munkaszüneti törvény módosításával született meg, amikor lehetővé tették, hogy az üzletek nyitva tartsanak az ünnep előtti utolsó vasárnapon.
Miért nem vág egybe advent és az adventi kalendárium?
Advent a karácsony eljövetelét jelző időszak, első napja a karácsonyt megelőző negyedik vasárnap, az utolsó napja pedig december 24. Az adventi kalendárium ennél fixebb, hiszen az december elsején indul, bármilyen napra is essen, és 24-én ér véget. A két hagyomány közös gyökere a várakozás, a naptárnál a 24 napot jelképező 24 rekesz mögött elrejtett ajándékra – ma többnyire csokoládéra.
Ez a hagyomány a német protestánsoktól ered, akik a 19. századtól decemberben különböző módon jelezték az adventet: volt, aki esténként a napnak megfelelő gyertyát gyújtott az ablakában, volt, aki képet tett az üveg mögé, és voltak, akik strigulát húztak az ajtóra krétával, amelyből egyet minden nap letörölhettek a gyerekek. Innen egyenes volt az út a naponta fogyó tépkedős naptár, majd az apró ajándékokat rejtő doboz felé – ezekből fejlesztette ki 1908-ban Gerhard Lang müncheni nyomdájában a nyomtatott, az egyes napokat szimbolizáló naptárát. Langot a legenda szerint édesanyja adventi ajándéksüteményei ihlették, Ernst Kepler által rajzolt kalendáriuma első változataiban azonban még nem volt édesség, csak képek, ezeket kellett kivágni és egy másik lapra felragasztani – így állt össze karácsonyra a naptár.
A naptár most ismert formáját az 1920-as évek közepén dobta piacra Lang, a naptár ablakai mögött Stollwerck csokoládékat helyeztek el. Ma meg már gyakorlatilag bármit, bárkinek.
Egyáltalán, miért ajándékozunk karácsonykor?
Ez a hagyomány is régebbre nyúlik vissza a kereszténységnél, és ez is a szaturnália ünnepköréhez köthető, annak része volt nemcsak a több napig tartó népünnepély, de az is, hogy az emberek ajándékkal kedveskedtek egymásnak, a gazdagok pedig megvendégelték a szegényeket.
Ahogy szaturnália lassan karácsonnyá vált, úgy terjedt el Szent Miklós története is. A 3-4. század fordulóján élt mürai püspök a legenda szerint titokban elszegényedett szomszédját segítette meg az éj leple alatt, hogy annak ne kelljen rabszolgának adnia lányait – vagy legalábbis szüleitől örökölt vagyonából támogatta a szegény gyerekeket. De térjünk vissza a legendára: annak egyik változata szerint Miklós a kandalló kéménybe szórta a segítségnek szánt aranyat, amely pont az egyik lány száradó harisnyájába pottyant – innen egyenes út vezetett a kandallóhoz akasztott zoknikig és az ablakba pakolt cipőkig.
Miért Jézuska hozza az ajándékot, ha neki van születésnapja? Nem a háromkirályoknak kellene?
Az ajándékosztó szerepébe Luther helyezte Jézust, ebből alakult ki német nyelvterületen (pontosabban az evangélikus területeken) az a hagyomány, hogy gyermekként – Christkind vagy Christkindl, vagyis kis Jézus vagy Jézuska – jelenik meg az ünnepen. Az ajándékosztás ideje pedig december 6-ról karácsonyra tevődött át.
Az Osztrák–Magyar Monarchiába már az ellenreformáció hozta el ezt a figurát, amely ma Közép-Európa országaiban hoz ajándékot a karácsonyfa alá. A magyar néphagyományban angyalszárnyat is kapott a Kisded – magyar nyelvterületen így családtól függően az Angyalka vagy a Jézuska az ajándékosztó. Vagy hát legalább így mesélik a szülők, akik hagyományosan csengettyűszóval jelzik az ajándékok megérkeztét.
Amíg a katolikus hagyományokat követve a legtöbb országban a Mikulás ad ajándékot a jó gyerekeknek, a mediterrán országokban és azok nyomán Latin-Amerikában az ajándékosztás már vízkeresztkor, a napkeleti bölcsek látogatása idején történik, akár az ablakban hagyott cipőbe, akár egy süteménybe rejtve, akár a három király, akár egy boszorkány (az olasz Befana) által.
Amikor a narancs vette át a nyúl szerepét a magyar karácsonyi luxusban
Hal, pulyka, bejgli - mintha mindig velünk lettek volna a karácsonyi asztalnál. Na de mi a helyzet a körítéssel? Az elmúlt évszázad karácsonyi menüit, háztartási jó tanácsait lapoztuk végig, és ha sok új recepttel nem is lettünk gazdagabbak, arról sok mindent megtudtunk, miként képzelték el ez alatt a háziasszonyok szerepét.
Miért állítottak karácsonyfát?
Bár sok köze nem volt a karácsonyhoz, az a hagyomány, hogy a téli napforduló idején örökzöldekkel díszítsék az emberek otthonukat, már az ókori Egyiptomban is létezett, és állítólag a szaturnáliának is része volt, az öröklét ünneplésére. Hogy ebből hogyan lett keresztény hagyomány? Egyes források szerint a fa kivágása Krisztus mártíromságát jelképezte, mások szerint a fa almával díszítése az Édenkert díszleteként szolgált. Az biztos, hogy a portugáliai Alcobaca kolostorában a 15. századtól babérágat díszítettek fel naranccsal és gyertyával – ezt már világosan lehet a karácsonyhoz kötni. Ahogy azt a szintén 15. századi balti (lívóniai) szokást is, hogy a karácsonyi ünnepek idején édességekkel díszítettek fel a céhek udvarán egy fát, amelyről a gyerekek és az inasok szedhettek le édességeket – hasonló hagyományról a 16. századi Brémában is beszámoltak. A polgári házakban a reformációval jelentek meg a feldíszített fenyők – a legenda szerint az első ilyet Luther állította.
A 18-19. századra az európai nemesi, királyi házak mindegyikében már helye volt a karácsonyfának – az 1800-as évek végére pedig már az izzók is megjelentek a fenyőn. Ez nem meglepő módon Thomas Edison találmányához volt köthető, az első izzókkal díszített karácsonyfát az Edison Electric Light Company alelnökének, Edward H. Johnsonnak a házában állították fel 1882-ben, a fényfüzérek pedig 1917-ben kerültek kereskedelmi forgalomba.
Miért piros és zöld a klasszikus karácsonyi dekoráció?
Erre három magyarázat is van: a magyal, a Coca-Cola és az, hogy az amerikai kultúra uralja a nyugati világot. A télen is színes, szúrós zöld leveleiről és piros bogyójáról ismert örökzöldet már a kereszténység előtti civilizációk is szent növényként tisztelték, angolszász területen pedig Krisztus töviskoszorúját és vércseppeit jelképezi – és jól mutat adventi koszorú alapjaként is.
A mindent elsöprő piros azonban a Coca-Colához köthető, amely egy karácsonyi kampányához használta az angolszász országokban ezekben a napokban megforduló Mikulást. Az üdítőgyártó a vizuális megvalósítására megbízott egy művészt, Haddon Sundblomt, aki hogy, hogy nem, épp a márka által alkalmazott piros színbe öltöztette a joviális, szakállas öregemberként ábrázolt ajándék-házhozszállító püspököt. A szakállas öregember alakja egyébként már a 19. században megjelent az amerikai kultúrában hirdetéseken, képeslapokon, de ott még a piros mellett más színekben játszott a ruhája. A piros hegemóniáját a kólacég hirdetései hozták el.
Miért karácsonykor eszünk bejglit?
Mert ilyenkor mindenhol kapható – mondhatnánk, hiszen a karácsonyi tradíció valójában nem a süteményhez kötődik, hanem annak egyik hagyományos töltelékéhez, a mákhoz. A mák a népi hitvilágban a rontást elhárítására szolgál, de ennél ismertebb egy másik babona: az apró mákszemek a bőséget, a termékenységet szimbolizálják.
Hogy kerül a karácsonyi asztalra Magyarország címere és egy boszorkányűző?
Amerikai, francia és angol hagyományok is formálták azokat az ételeket, amelyek karácsonykor az asztalunkra kerülnek. És persze az orosz hússaláta.
Ennyit a mákról – ami egyébként a szintén szentestei, még inkább böjti ételben, a mákos gubában is szerves összetevő –, de mi van a tésztával? A karácsonyi kalács (lsd. még Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom) helyét átvevő sütemény Sziléziából származik, krakkói zsidók készítették először a 17. század elején, innen került az 1680-as években Bécsbe. Neve pedig a jiddis Beigl (hajlított) magyarított formája, utalva a bécsi zsidók által kedvelt patkóra.
Vagyis ha a hagyományt követnénk, az se baj, ha a bejgli, amit vásárolunk, mákos tekercs/kalács/akármi nevet viseli, ha a mák igazi, már tettünk a jövő évi bőségért, termékenységért.
