Zajlik a globális agyelszívás, Magyarország is érintett

Az emberek, népek mozgása, vándorlása, országhatárokon át vagy akár azokon belül, más néven a migráció egyidős az emberiséggel. Napjaink globalizált világában az emberek állandó mozgásban vannak, a nemzetközi migránsok száma 2000 és 2019 között a becslések szerint 150 millióról 272 millióra emelkedett. Tanulmányunkban kifejezetten a magasan képzettek elvándorlásával foglalkozunk, a többi migrációs kategóriát nem érintjük (az egyes migrációs típusokról itt olvashatnak). Minden éremnek, így a képzettek elvándorlásának is több oldala van: az egyén, a társadalom, a küldő és befogadó gazdaságok szempontjából előnyök és hátrányok egyaránt jelentkeznek. Ezeket ütköztetjük tanulmányunkban (ebben segítségül hívtuk Philippe Legrain 2006-ban megjelent, Immigrants: Your Country Needs Them [magyarul: Bevándorlók: az országodnak szüksége van rájuk] című könyvét is).

A magasan képzettek elvándorlásának előnyei – a teljesség igénye nélkül:

• a külföldről érkező munkaerő más – vagy éppen akár jobb – készségekkel és szaktudással rendelkezhet, mint a hazai munkaerő;
• a küldő ország ismerete, a kapcsolatok könnyebb kiépítésének lehetőségei a küldő és befogadó ország között, mely által csökkennek a nemzetközi tranzakciós költségek;
• a globális diaszpóra olyan hálózatokat hozhat létre, amelyek ösztönzik a kereskedelmet és a befektetéseket, valamint terjesztik a tudást és a technológiát;
• a tehetséges külföldiek fellendíthetik az innovációt a befogadó országban;
• az iparágakban, ahol a vállalatok egyetlen helyen csoportosulnak (úgynevezett klaszterek alakulnak ki), nagy előnyökkel jár, ha a tehetséges munkavállalók minél szélesebb, globális köréből merítenek a vállalatok;
• a magasan képzett elvándorlók általában többet keresnek, mint az alacsonyan képzettek, és így valószínűleg több pénzt küldenek haza;
• az elvándorolt szakemberek vissza is térhetnek hazájukba, magukkal hozva a külföldön szerzett új készségeket és ötleteket;
• a külföldi munkavállalás és a magasabb bérezés lehetősége az alacsonyabb fejlettségű országokban is több embert ösztönözhet arra, hogy képzettséget szerezzen – és nem mindegyikük vándorol el végül. Ez serkentheti az adott ország humán erőforrását.

A magasan képzettek elvándorlásának költségei – a teljesség igénye nélkül:

• az „agyelszívás” a humántőke állományának csökkenésén keresztül akadályozza a küldő ország fejlődést és gazdasági növekedést;
• a tehetséges és vállalkozószellemű emberek munkahelyeket és jólétet teremtenek önmaguk és a társadalom más tagjai számára, elvándorlásuk nemcsak saját képességeiktől és tapasztalataiktól fosztja meg országukat, hanem ezektől a pozitív hatásoktól is;
• ha a magasan képzett munkavállalók mind a gazdag országok klasztereihez költöznek, kisebb az esélye annak, hogy a szegény országok saját klasztereket alakítsanak ki;
• a magasan képzettek jelentősebb számú elvándorlása erősítheti a küldő országban a munkaerőhiányt a kulcsfontosságú területeken (pl. orvosok, mérnökök);
• a kormányok pénzügyi veszteséget szenvednek (pl. befizetett személyi jövedelemadótól, különféle járulékoktól való elesést) az ország legjobban kereső szakembereinek távozásával, különösen, ha korábban támogatták helyi szinten az oktatásukat;
• az ország politikai, igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszere is nehézségekkel találhatja szemben magát, ha túl sok képzett ember távozik;
• az „agyelszívás” növeli a fejlettebb és a kevésbé fejlett országok közötti technológiai szakadékot.

A globális szintű „agyelszívást” vizsgálva 2022-ben több mint 1,9 millió tartózkodási engedélyt adtak ki első alkalommal nemzetközi felsőoktatási hallgatók számára az OECD-országokban, míg 2021-ben 4,3 millió nemzetközi hallgató tanult felsőoktatás keretein belül az OECD-országokban, ebből 49 százalék (2,1 millió) valamelyik európai OECD-országban. Az OECD-országok legtöbb nemzetközi hallgatója Ázsiából érkezik (Kína, India, Vietnám). Magyarország a 9. helyen volt 2021-ben az OECD-rangsorban, a felsőoktatási hallgatók 13 százaléka nemzetközi hallgató, azon belül a mesterképzéseken a diákok 21 százaléka, míg a doktori képzéseken 28 százaléka nemzetközi.

Az OECD (2020) adatai szerint a magasan képzettek kivándorlási aránya a legtöbb országban magasabb, mint a teljes kivándorlási arányszám (2015/2016-ra vonatkozó adatok). Ez a különbség a legszegényebb származási országokban még markánsabb, ahol az alacsony képzettségűek kivándorlási aránya rendkívül alacsony. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségűek esetében a kivándorlási arány és a származási országok egy főre jutó GDP-je között negatív kapcsolat áll fenn: minél gazdagabb egy ország (magasabb az egy főre jutó GDP-je), annál alacsonyabb lesz az elvándorlási ráta.

A The Fund for Peace nonprofit szervezet által készített 2023-as jelentés szerint a kis szigeteket (pl. Szamoa, Jamaica, Haiti) és a szubszaharai Afrikát sújtja leginkább a humán erőforrás elvándorlása. Magyarország kedvező helyet foglalt el a 2023-as ranglistán, a vizsgált 179 ország közül a 132. helyet, vagyis világszinten alacsony a magyar humán tőke „elvándorlása”.

Globális szintű adatokról áttérve európai szintű, friss elvándorlási adatokra, az Eurostat (2023) közlése szerint 2022-ben a franciáknál (67,8 százalék), az íreknél (63,9 százalék), a finneknél (62,8 százalék), a németeknél (58,9 százalék), a belgáknál (56,8 százalék), a dánoknál (52,3 százalék) és az osztrákoknál (50,9 százalék) volt a legnagyobb arányú a kivándorlókon belül a magasan képzettek száma, a kivándorlók több mint felét a felsőfokú végzettséggel rendelkezők tették ki (hollandoknál ez az arány 50 százalékos volt). Ezzel szemben a román kivándorlókon belül csupán 15,8 százalékot tettek ki a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, míg a portugál elvándorlók 16,8%-a volt magasan képzett 2022-ben. A Magyarországról elvándoroltak százalékát a magasan képzettek tették ki 2022-ben, Lengyelországban 30 százalékos volt ez az arány, Csehországban viszont magasabb, 46,2 százalék.

A Magyarországon élő, EU-n kívüli országból származó, 15–64 év közti bevándorlók 51,3 százaléka magas iskolai végzettséggel rendelkezett 2022-ben, vagyis a brain gain is megvalósult bizonyos mértékig hazánkban. Az EU-n belül ez a negyedik legnagyobb érték volt tavaly, követve Írországot, Luxemburgot és Litvániát.