Ha sok a stressz, jobb, ha lassít

Amikor minden rendben van bennünk és körülöttünk, a szervezetünk nyugodtan teszi a dolgát, akkor tudunk mi is kiegyensúlyozottan, jól működni. Ilyenkor fizikailag is egészségesek vagyunk, van erőnk és energiánk a munkánkra és az otthoni teendőkre is, tudunk időt szánni önmagunkra és a kapcsolatainkra. Ha az autós hasonlatnál maradunk, olyan állapot ez, mint amikor kényelmesen autózunk a külső sávban, betartjuk a sebességkorlátozást, és kedvenc zenéinket hallgatva vagy útitársainkkal kedélyesen cseverészve élvezzük a vezetés örömét.

Ha végig padlógázzal hajtunk, kiürül a tank

Mindannyian átéltük már azt, amikor egy ilyen pillanatban belénk hasít a felismerés: otthon hagytunk valami fontosat, vagy épp elfelejtettük, hogy időre kell mennünk, és máris késésben vagyunk. Ilyenkor aztán beletaposunk a gázba. Száguldozunk, veszélyes előzésekbe megyünk bele, nem tartjuk be a szabályokat. Az autó motorja felpörög, zabálja a benzint. Pont ez történik a szervezetünkben is akkor, amikor stresszhelyzetben vagyunk. Testünk átkapcsol túlélő üzemmódba, egy magasabb energiaszintre. A szívünk hevesebben ver, gyorsabban vesszük a levegőt, elfelejtjük, hogy éhesek vagyunk. Ezt a felpörgött állapotot azonban nem leszünk képesek sokáig fenntartani, pláne nem büntetlenül. Ahogy az autónk tankja is hamarabb kiürül padlógáznál, úgy a szervezetünk tartalékai is felemésztődnek tartós nyomás alatt.

Amikor a stressz már negatív

Ha ez az állapot hosszú távon fennáll, és a stressz állandósul az életünkben, annak gyorsan érezhető hatásai lesznek. Ahogy az autónkat is meg kell tankolnunk és el kell vinnünk szervizbe időnként, ha azt szeretnénk, hogy ne robbanjon le alattunk, úgy a szervezetünk sem pöröghet magas fordulatszámon pihenés és regeneráció nélkül. Ha sokáig nem pihenünk, ha folyamatosan túlteljesítünk, azt vehetjük észre, hogy türelmetlenné válunk, a testünk erős szívdobogással, fejfájással, esetleg gyomorfájdalommal jelzi, hogy baj van. Az állandó feszültségtől alvászavaraink lehetnek, hatalmukba keríthetnek a rossz gondolatok, levertek, kimerültek lehetünk. A stressz ilyenkor már csak rombolni tud, a szervezetünk pedig „megálljt” parancsol, azaz „behúzza a vészféket”.

Hirdetés

Tanuljunk meg lassítani!

Állandó stresszben a szervezetünk csak a túlélésre hajt. A minimumot igyekszünk teljesíteni, egyik kávétól a másikig élünk, csak a legszükségesebb feladatokra jut erőnk, igyekszünk átvészelni a napokat. A sejtjeink, szerveink pedig ugyanígy, csak a legszükségesebb funkcióikat látják el: egy vírust legyőzni, az emésztést megfelelően, optimálisan működtetni, elegendő hormont termelni már nem marad energiájuk. Tehát ha nem cselekszünk időben, és nem állunk meg pihenni, feltöltődni, aludni, bizony ugyanúgy lerobbanhatunk, mint egy túlhajtott autó. Éppen ezért, ha azt vesszük észre, hogy a stressz eluralkodott a mindennapjainkban, ha folyton padlógázzal kell kerülgetnünk a sokasodó kátyúkat, ne a vészféket húzzuk be! Lassítsunk inkább, és iktassunk be magunk számára is egy generálszervizt: ha megvizsgáljuk, mi okozza a mindennapok nehézségeit és ennek megfelelően változtatunk az életmódunkon – eleget pihenünk, egészségesen étkezünk, sportolunk –, újra élvezhetjük majd azt a hosszú utazást, amelyet az élet kínál.