A november 30-án Dubajban kezdődött COP28 klímacsúcson először számoltatják el az országokat az éghajlat-változási intézkedéseikkel kapcsolatban, a tárgyalások középpontjában pedig a fosszilis tüzelőanyagok állnak. Nem csoda, hogy erre esik a fókusz, hiszen a világ energiaforrásainak négyötöde továbbra is fosszilis alapú, ugyanakkor egy friss felmérés szerint az iparág messze nem fektet eleget a szén-dioxid-terhelés csökkentésébe.

Annak ellenére, hogy az olaj- és gázipari vállalatok nyeresége 2022-ben mintegy 4000 milliárd dollárra ugrott, és az elmúlt években sem ment 1500 milliárd dollár alá, beruházásaik mindössze 2,5 százalékát, évi 20 milliárd dollárt fektetnek tiszta energiába, ami a globális tiszta energiára fordított kiadások csupán 1 százaléka. Amellett, hogy ez arányaiban szemtelenül kevés, a helyzet fonákságát fokozza, hogy ennek a 60 százaléka is mindössze négy cégtől származik a több ezer termelő közül – derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentéséből.

„Az előrelépés a tiszta energia terén az olaj- és gáztermelőkkel vagy nélkülük is folytatódni fog” – mondta Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója. „A nettó nulla kibocsátáshoz vezető út azonban rázósabb és költségesebb lesz, ha az ágazat nem száll be a folyamatba.”

Fatih Birol

MTI / EPA / Stephanie Lecocq

Az energiavállalatok beruházásaiból zöld energiára fordított jelenlegi néhány százalék annak fényében végképp kevésnek tűnik, hogy becslések szerint 2030-ig az iparág tőkeráfordításainak (az ingóságok beszerzéséhez társuló kiadások) mintegy felét ilyen projektekre kellene fordítani, hogy a 2015-ös párizsi klímamegállapodásban kitűzött 1,5 Celsius-fok alatti felmelegedési célt elérjük. A szervezet szerint a fosszilis tüzelőanyag-ipar az olaj- és gázkitermeléshez, -feldolgozáshoz és -szállításhoz használt technológiákat és erőforrásokat felhasználhatná az alacsony kibocsátású üzemanyagok, például a hidrogén, a folyékony bioüzemanyagok, a biometán és a geotermikus energia elterjesztésére is.

Van azonban egy másik szempont, ami miatt az iparág fókuszba került. Az olaj- és gázipari vállalatok működéséből és saját energiafelhasználásából származó kibocsátások csökkentése „az egyik legolcsóbb lehetőség az üvegházhatású gázok kibocsátásának általános csökkentésére” – állítja az IEA. Becslések szerint az olaj és gáz kitermelése, szállítása és feldolgozása az energiahordozók használatából származó globális károsanyag-kibocsátás közel 15 százalékát okozza. Az 1,5 °C-os cél fenntartásához az iparág saját kibocsátásának 2030-ig 60 százalékkal kell csökkennie.

Különösen a metánszivárgások kezelésének kell prioritást élveznie, mivel ez nagyon költséghatékonyan megoldható, és a teljes működési kibocsátás mintegy felét teszi ki. Nem véletlen, hogy a metánkibocsátás csökkentése a klímacsúcs egyik fő témája. A lehetséges megegyezésnek az adhat lendületet, hogy a világ legnagyobb metánkibocsátója, Kína, valamint az Egyesült Államok megállapodtak abban, hogy az üvegházhatás tekintetében a szén-dioxidnál 84-szer kártékonyabb gáz problémakörét felveszik a nemzeti klímatervükbe. Emellett pedig az Európai Unió is nemrégiben döntött a metánkibocsátás korlátozásának szabályozásáról. Az új szabályok értelmében a bányák és kutak üzemeltetőinek szigorú követelmények szerint kell majd mérniük a szivárgásokat, felfedezésük esetén pedig haladéktalanul megszüntetni azokat. Ráadásul ez az importált energiahordozókra is vonatkozik.

Eltökélt az EU a klímaharcban, de mire lehet ez elég?

Nem kisebb ambícióval, mint a szénhidrogének kivezetésére vonatkozó menetrendről történő megállapodás tető alá hozásával indul útnak az EU klímatárgyaló delegációja az ENSZ idei klímacsúcsára, a Dubajban csütörtökön kezdődő COP28-ra.

Mindez elmozdulást hozhat a tekintetben, hogy a még mindig megdöbbentően kevés, a globális olaj- és gázkitermelésnek kevesebb mint fele származik olyan vállalatoktól, amelyek egyáltalán célul tűzték ki a működésükből származó kibocsátások csökkentését. Holott a kis független cégektől kezdve a nemzeti nagyvállalatokig az iparágnak fokoznia kell a kitermelés során keletkező károsanyag csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, növelnie kell az alacsony kibocsátású üzemanyagok termelését, és fel kell készülnie arra, hogy fosszilis tüzelőanyagokra épülő tevékenységét előbb-utóbb radikálisan vissza kell szorítania.

Ez utóbbira annak ellenére is fel kell készülnie az iparágnak, hogy vannak olyan olajvállalatok és kitermelő országok, amelyek azt próbálják elhitetni velünk, hogy a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás – más néven CCUS – technológiák fejlődésével tovább folytatható a fosszilis tüzelőanyagok használata, és így is elérhetjük az éghajlati céljainkat.

Az IEA szerint a CCUS valóban alapvető fontosságú az energetikai átmenet során, de figyelmeztet arra, hogy ez semmiképpen sem táplálhat a status quo fenntartására vonatkozó reményeket. Becslései szerint ahhoz, hogy a jelenlegi fosszilis tüzelőanyag felhasználás mellett tartani tudjuk az 1,5 Celsius-fokos célt, elképzelhetetlenül sok, 32 milliárd tonna szén-dioxid megkötésére lenne szükség, az e technológiák működtetéséhez szükséges villamos energia mennyisége pedig meghaladná a világ teljes mai villamosenergia-igényét.

Túry Gergely

Fontos tehát, hogy az iparág felkészüljön a fosszilis energiahordozók kitermelésének csökkentésére. Ha nem tesz semmit, 2030-ra akkor is tetőzik a globális kereslet mind az olaj, mind a földgáz iránt, hiszen az éghajlatváltozás elleni fellépés mindkét üzemanyag felhasználását egyértelműen csökkenti. Ha a kormányok teljesítik jelenlegi vállalásaikat, a kereslet 2050-re 45 százalékkal csökken a mai szint alá. Ahhoz viszont, hogy az évszázad közepére elérjük a nettó nulla kibocsátást, ami szükséges ahhoz, hogy a globális felmelegedés 1,5 °C alatt maradjon, az olaj- és gázfelhasználásnak több mint 75 százalékkal kell csökkennie.

Ez tehát a cél, aminek elérésében optimizmusra ad okot, hogy 2020 óta a tiszta energiába történő beruházások világszerte évente átlagosan 12 százalékkal, azaz összesen 40 százalékkal nőttek.

Az összes energetikai beruházás becsült értéke 2023-ban 2800 milliárd dollár lesz, ebből mintegy 1800 milliárd dollárt a tiszta energiára, 1000 milliárd dollárt pedig az olajra, gázra és szénre fordítanak. Ahhoz, hogy a nettó nulla forgatókönyv tartható legyen, a fosszilis tüzelőanyagokra fordított éves beruházások mértékének 2030-ig 500 milliárd dollárral, felére kell csökkennie, a tiszta energiára fordított beruházásoknak pedig több mint 2000 milliárd dollárral nőnie kell, hogy a kereslet kielégíthető legyen – állítja az IEA.

Ahogy az energetikai átállás felgyorsul, az olaj- és gázipar kevésbé jövedelmező és kockázatosabb üzletággá válik. Ezzel párhuzamosan az olaj- és gázipari magánvállalatok értéke a jelenlegi 6000 milliárd dollárról 25 százalékkal csökkenhet, mikorra valamennyi eddig vállalt nemzeti energia- és éghajlatvédelmi célt elérjük, és akár 60 százalékkal is eshet az értékük az évszázad közepére, ha sikerül a világgazdaságot a globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozása felé terelni.

Bár az olaj- és gázipari beruházások még egy nettó nulla forgatókönyv esetén is szükségesek az ellátás biztonságának garantálásához, az IEA figyelmeztetett, hogy „nem lehet minden termelő az utolsó”. „A jelenlegi üzletmenet folytatása sem társadalmilag, sem környezetvédelmi szempontból nem tekinthető felelősnek, miközben a világ a súlyosbodó éghajlati válság hatásaitól szenved” – mondta Birol. „Az olaj- és gáztermelőknek világszerte mélyreható döntéseket kell hozniuk a globális energiaszektorban elfoglalt jövőbeli helyükről”, és „el kell engedniük azt az illúziót, hogy a valószínűtlenül nagy mennyiségű szén-dioxid-leválasztás a megoldás”.

COP28: Több száz millió dolláros segélycsomagot jelentettek be a klímaváltozás által sújtott fejlődő országoknak

A klímacsúcs első napján döntöttek a csomagról.