szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Még ma is folyik a vita arról, hogy mi okozhatta nem csupán a mamutok, hanem úgy általában a nagytestű állatok (megafauna) populációjának jól ismert csökkenését. Sokan az éghajlat változásában találják meg a magyarázatot, dán kutatók azonban biztosak abban, megtalálták az igazi, másra utaló bizonyítékokat.

Mégis, ki vagy mi ölte meg a nagy emlősöket? – tehető fel a kérdés azzal kapcsolatban, miként csökkenhetett az elmúlt néhány százezer évben a nagyméretű emlősök populációja. Sokáig tartotta magát az a vélemény, hogy a ciklikus éghajlatváltozások okolhatók ezért (az elmúlt 800 ezer évben körülbelül százezer évente váltották egymást jégkorszaki és melegebb időszakok), azonban az Aarhusi Egyetem kutatói más véleményen vannak.

Amennyiben igaz volna az éghajlatváltozás hatása, akkor nagyobb ingadozásokat kellen látni a nagy emlősök populációinak hanyatlásánál – állítják. Biztosak abban, hogy a modern emberek elterjedése a magyarázat, és ezt a meggyőződésüket DNS-vizsgálatokkal is alátámasztják.

Az első modern emberek körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt vándoroltak ki Afrikából, és szinte mindenhol megtelepedtek a sivatagoktól kezdve a dzsungelekig. Fennmaradásukat annak köszönhették, hogy képesek voltak nagy állatokra is vadászni, és még a veszélyesebb emlősöket is meg tudták ölni. Ténykedésük következtében sok nagy faj ki is halt.

Research Gate/ Bryant & Gay, 1883.

A szakemberek 139 élő nagyobb emlősfaj DNS-t vizsgálva megállapították, hogy még az elmúlt 50 ezer évet túlélők populációjában is jelentős volt a csökkenés. Ezt a legjobban a H. sapiens világméretű terjeszkedésének hatása magyarázza, nem pedig a múltbeli éghajlati dinamika. (Becslések szerint jelenleg 6399 emlősfaj él a Földön, viszont a 139 fajt azért választották ki, hogy teszteljék, hogyan változott populációjuk az elmúlt 5000-40 000 év során, amikor a hasonló nagy emlősök kihaltak – magyarázza a ZME Science.)

A nagyméretű állatok kipusztulásának vagy számuk csökkenésének okairól szóló vita nagy része eddig a mára kihalt gyapjas mamut körül zajlott. A kutatók azonban úgy vélik, hogy ez rossz példa, mivel a mamut csak egy adott éghajlattípuson élt.

Az éghajlat mint magyarázó modell melletti klasszikus érvek azon a tényen alapulnak, hogy a gyapjas mamut és számos más, az úgynevezett mamutsztyepphez köthető faj eltűnt, amikor a jég elolvadt, és az élőhelytípus eltűnt. Viszont a legtöbb kihalt nagyemlős valójában nem a mamutsztyeppén, hanem meleg vidékeken, például mérsékelt égövi és trópusi erdőkben vagy szavannákban élt. „Tanulmányunkban azt is kimutattuk, hogy ebben az időszakban a sok megafaunafaj populációja éles csökkenést mutatott, és amelyek túléltek, mindenféle régióból és élőhelyről származnak” – támasztják alá meglátásukat a kutatók a Nature Communications folyóiratban.

Aranyat kerestek, tökéletes állapotú, mumifikálódott mamutbébit találtak - fotók

A mumifikálódott mamut a feltételezések szerint több mint 30 ezer éves lehet.

Bár a vita még nem zárult le, a dán szakemberek szerint nehéz belátni, hogy ezek után hogyan folytatódhatnak az éghajlattal mint fő magyarázattal kapcsolatos érvek. Elképzelhetetlennek tartják, hogy lehetséges olyan éghajlati modellt kidolgozni, amely megmagyarázná, hogy miként történtek kihalások körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt minden kontinensen és nagy állatcsoportnál.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.