Rákosi Mátyás idején börtön járt egy-egy ilyen humorért, Kádár János kedvenc vicce pedig a frászt hozta a kollégáira

Az életével játszott, aki Rákosi Mátyás idejében politikai vicceket sütött el, akár csak baráti iszogatás közben, vagy a pesti utcákon. Minden áthallásos volt. A viccek persze így is terjedtek, a kor egyik emblematikus története: „Két ember találkozik, egyikük viccet mesél, mire a másik hangosan felröhög: jaj ez nagyon jó, felírom! Hogy is hívják magát?” A politikai szabadszájúságért börtön járt, Rákosi alatt 5+2-esnek hívták a politikai vicceket: 5 év annak, aki mondta, 2 pedig annak, aki hallgatta. De a diktatúra nem tudta leállítani a tréfás történeteket.

Kádár alatt, a 60-as években már nem kellett börtöntől tartani egy-egy viccért, de a szocializmus harsány bírálatát nem díjazták: a munkahelyeken kimaradt a prémiumból, lecsúszott az előléptetésről az előadó. Kádárék ugyanakkor korán felismerték, a humor a legjobb arra, hogy levezesse feszültségeit a nép. A kultúrpolitikus Aczél György a bántó humor helyett a magyar vezetőknek kedves poénokat várt el, amelyek pozitív színben tüntetik fel őket, például a szovjetekkel szemben. A Ludas Matyi is sokáig figyelt arra, hogy kiemelten az imperialista Nyugatot bírálja címlapon, máskor a házasságkötések számának örvendetes gyarapodását köszöntötte. Az éles nyelvű, zseniális Hofi Géza is a legendás három T, azaz a tilt, tűrt, támogatott kategóriák közül a harmadikba esett, a rádiókabaré pedig a hétfői, televíziós adásszüneti napokat dobta fel közéleti-politikai viccekkel. Szükség volt tehát baráti humorra.

BLIKK DOSSZIÉ

Kádár János

Legendás a Kádár alatt terjedő szóvicc, hogy "megszállottan építjük a szocializmust" – hiszen 40 évig állomásoztak itt "ideiglenesen" a szovjet katonák. A 60-as, 70-es és még a 80-as évek humora is a “legvidámabb barakk” légkörének jegyében telt: bosszankodtak az emberek a szocializmus építésének ellentmondásain, de vigasztalhatta, hogy még mindig jobban élünk, mint a szovjetek vagy a románok. Fölényeskedhetett a “haldokló kapitalizmus" felett, de 1961-től a világútlevéllel már ő is utazhatott, már ha hagyták. Rengeteg vicc keringett közben a szenilis Brezsnyevről, a zsarnok Ceausescuról.

Kádár pontosan tudta, hogy ő a leggyakoribb alanya a pesti vicceknek. Bár az MSZMP első embere egyébként szerette a jó humort, a jó vicceket is, a legenda szerint a róla szóló vicceket tilos volt elmesélni neki, mert azok nem voltak ínyére. Nagy viccmesélő hírében állt és volt egy kedvenc anekdotája – amely hozzá illően még áthallásos is.

Joe viszi haza a lován az új feleségét, Maryt, amikor megbotlik a ló. Egy, mondja Joe. Mennek tovább, megint megbotlik a ló, kettő, mondja megint Joe. Már majdnem hazaérnek, amikor megint megbotlik a ló, amire Joe annyit mond, hogy három, aztán lelövi a lovat. "Miért kellett lelőni szegényt egy ilyen semmiség miatt?" - kérdi Mary, mire Joe: Egy. A legendák szerint több közeli munkatársának is elmesélte Kádár ezt a viccet és később elég volt annyit mondania, hogy "egy!", amiből pontosan értették, össze kell szedjék magukat.

BLIKK DOSSZIÉ

retró