Nem változtatott az irányadó kamatszint mértékén az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, azt továbbra is az 5,25–5,5 százalék közötti sávban tartotta.

A döntést magyarázó közleményből, illetve Jerome Powell Fed-elnök tájékoztatójából az derült ki, hogy a Fed – egyelőre – nincs meggyőződve arról, hogy az infláció visszatér a 2 százalékos célhoz, és nem ragad be magasabb szinten. Ezért – egyelőre – tartják a magas alapkamatot. Sőt, Powell arra utalt, a kamatcsökkentés még a következő alkalommal, márciusban sem valószínű.

De adatvezérelt üzemmódban működnek, mindig egyedi döntést hoznak, és nem csak az inflációt tartják szem előtt. Nagyjából ugyanezt szokta kommunikálni a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is. Az amerikai gazdasági növekedés erős, a munkanélküliség alacsonya – ennek alapvetően arra kellene mutatnia, hogy az infláció letörését kockázatok övezik. Mindenesetre úgy tűnt, a Fedet nem aggasztják a jó makrogazdasági adatok, ugyanakkor Powell szerint még nem lehet kijelenteni, hogy sikerül elérni a „puha leszállást”. (Angolul „soft landing”, ez volna az a forgatókönyv, amelyben az infláció gazdasági visszaesés, magas munkanélküliség nélkül tér vissza alacsony szintre.)

A Fed kamatdöntése a magyar jegybank mozgásterét is korlátozza. Magyarországnak – mint feltörekvő, s a régióban különösen kockázatosnak számító – gazdaságnak jelentős kamatfelárat kell kínálnia a fejlett gazdaságokhoz képest, hogy vonzó legyen a befektetők számára. Vagyis minél tovább minél magasabb a kamatszint az USA-ban, az eurózónában stb., a magyar jegybank annál később viheti lejjebb a magyar alapkamatot.

Az MNB Monetáris Tanácsa a Fed előtt egy nappal tartott kamatdöntő ülést, némi meglepetésre nem 1 százalékponttal, csak 0,75-tel mérsékelték az alapkamatot, amely így 10 százalékra csökkent. Ezt Virág Barnabás alelnök elsősorban a forint árfolyamának gyengélkedésével magyarázta.