szerző:
Tetszett a cikk?

Zsebben érzett győzelmek úsztak el nagy leblokkolások hatására a magyar sportban, nem egyszer fordult elő, hogy döntő pillanatokban remegtek meg a kezek és a lábak. Csak az elmúlt nyolc napban két ilyen esetnek is tanúi lehettünk. Felelevenítjük a legnagyobb előnyökről elveszített mérkőzéseket.

Nagy lehetőség kapujában állt a magyar női kosárlabda-válogatott, amely, ha múlt vasárnap győzött volna Spanyolország ellen a soproni olimpiai selejtezőtorna zárómeccsén, 44 év után kijut a játékokra. Márpedig muszáj lett volna nyerni, ugyanis a zárókör első meccsén Japán legyőzte Kanadát. A magyarokat segítette a tény, hogy a spanyoloknak nem volt létkérdés a mérkőzés, mindentől függetlenül már megszerezték a kvótát. Sokáig úgy tűnt, senki és semmi nem állhat a siker útjába, a második félidő elején már 22 ponttal is vezetett Székely Norbert csapata, és a negyedik negyed elején is volt még 14 pont az előnyéből, végül mégis 73–72-es vereséget szenvedett és nem lesz ott Párizsban.

 

Lelik Réka (j) és a spanyol María Conde a kosárlabda olimpiai selejtező torna 3. fordulójában játszott Magyarország - Spanyolország mérkőzésen a soproni Novomatic Arénában 2024. február 11-én.
MTI / Illyés Tibor

A meccs után a szövetségi kapitány arról beszélt, „elvileg büszkének kellene lennünk arra, hogy világszínvonalú ellenfelekkel vívtunk szoros meccset, de ne legyünk büszkék arra, hogy nem jutottunk ki az olimpiára, mert ez borzalmas. Ott volt a kezünkben a lehetőség, csak meg kellett volna ragadni, de nem tudtuk. A spanyolok kényelmes stílusa átragadt ránk, és rosszul reagáltunk a változtatásaikra. Béklyók voltak a lábakon és kezeken, nem fizikailag fáradtunk el, ez mentális jellegű probléma volt”.

A magyar sporttörténelemben nem egyedi eset, hogy a válogatott, klubcsapat vagy akár egyéni sportoló nagy előnyről érthetetlen és megmagyarázhatatlan leolvadást produkál sorsdöntő meccsen, döntőn. A következőkben a legfájóbb vereségeket szedtük össze.

2000. október 1., Sydney, XXVII. nyári olimpiai játékok, női kézilabda döntő
Dánia-Magyarország 31–27 (14–16)

Mivel is lehetne kezdeni, ha nem a sydney-i olimpiai döntővel? Az ezredforduló környékén a magyar női kézilabda-csapatot minden tornán az esélyesek között emlegették, nem volt ez másképp a játékokon sem. A csoportban ugyan becsúszott a válogatottnak egy súlyos, 8 gólos vereség Dél-Korea ellen, de az egyenes kieséses szakaszban előbb Ausztriát, majd a későbbi bronzérmes norvégokat legyőzve fináléba jutott Mocsai Lajos együttese. A mieink ugyan a szünetben 16–14-re, majd a második félidő egy pontján 23–17-re is vezettek, végül szívszorító, 31–27-es vereséget szenvedtek; az ellenfél 14–4-re hozta az utolsó negyedórát.

„Szomorú emlékeim vannak a meccsről. Igaz ugyan, hogy az idővel egyre szebb az ezüst, de sosem lesz arany” – mondta korábban a hvg.hu-nak Kökény Bea, a magyar válogatott akkori irányítója, aki szerint azon az olimpián nem a csapatok közötti technikai tudás, sokkal inkább a szerencse volt a meghatározó. A játékosok többsége még ma is úgy emlékszik vissza a döntőre, mint elszalasztott lehetőségre, hiszen abból a mezőnyből nem emelkedett ki Dánia.

2003. december 14., Zágráb, női kézilabda világbajnoki döntő
Franciaország–Magyarország 32–29 (8–11, 28–28)

2003. december 14., ezúttal világbajnoki döntő, de ismét a magyar női kézilabda-válogatott részvételével, amely Zágrábban arra készült Franciaország ellen, hogy 38 év után újra anyarat nyer. A kezdeményezést ugyan a franciák ragadták magukhoz, de hamarosan a magyar csapat is megérkezett a meccsbe, és tizenhárom perc alatt úgy szerzett 7 gólt, hogy közben egyet sem kapott, a félidőben pedig már 11–8-ra vezetett.

A csapat akkori kapusa, Pálinger Katalin olyan ihletett formában védett, hogy az 50. percig fel sem merülhetett, hogy nem Magyarország lesz a világbajnok. Gondok 26–20-as állásnál kezdődtek, amikor a franciák zsinórban négy gólt lőve felzárkóztak, majd a harmadik kiállítása miatt Ferling Bernadett piros lapot kapott. Egy perccel a vége előtt még mindig kétgólos volt a magyar előny, Görbicz Anita piros lapot erő szabálytalansága után azonban az ellenfél hétméteresből egyenlített, így jöhetett a hosszabbítás. A ráadásban felőrölték a magyar csapatot, a végeredmény 32–29-lett.

2016. május 29., Köln, férfi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntő, finálé
Kielce–Veszprém 39–38 (13–17, 29
29) – hetesekkel 4–3

A 2016-os év igencsak szerencsétlenül sikerült magyar szempontból, három olyan nagy előnyről elbukott sportesemény is felfért a listánkra, ami azóta is álmatlan éjszakákat okoz a sportszerető közönségnek.

A férfi kézilabda BL négyes döntőjének fináléja a Kielce és a Veszprém drámai csatáját hozta. Nagy Lászlóék negyed órával a meccs vége előtt még 9 góllal vezettek, de végül hetesekkel elbukták győzelmet, amelyhez ennyire közel azóta sem sikerült kerülniük.

Az eredmény máig megmagyarázhatatlannak tűnik, de egyvalami biztos: a Kielcének nem volt veszteni valója a hajrában. Hiába azonban a hősies lengyel roham, az utolsó percben még mindig a Veszprém vezetett Mirko Alilovic bravúrjainak köszönhetően. Aztán a rendes játékidő vége előtt két másodperccel jött Krzysztof Lijewski, kiegyenlített, így hosszabbításra mentette a meccset. A pszichológiai előny akkor már náluk volt, de még akkor sem tűnt úgy, hogy minden elveszett: a lefújás előtt két másodperccel Garcia Ugalde révén a Veszprém egalizált. A büntetőpárbajban aztán elvérzett a magyar csapat – éppúgy, ahogy abban az évben a Győr is a BL-fináléban.

2016. augusztus 9., Rio de Janeiro, XXXI. nyári olimpiai játékok, férfi párbajtőr döntő
Park Szang Joung–Imre Géza 15–14

Az Imre családban Géza, és felesége, Kökény Bea is átélte, milyen érzés úgy elbukni egy olimpiai döntőt, hogy gyakorlatilag már a nyakába akasztották az aranyérmet. A párbajtőröző Imre Géza, aki az előző évben vb-t nyert, taktikus, magabiztos vívással a riói játékok döntőjébe is bejutott. A dél-koreai Park Szang Joung ellen is neki állt a zászló, 14–10-nél már csupán egyetlen találatra volt attól, hogy olimpiai bajnoknak mondhassa magát, de ellenfele fokozatosan ledolgozta a négy tusnyi hátrányát, és legyőzte. A jelek szerint azonban a magyar vívó túl tudott lendülni a kudarcon, a döntő után nem sokkal azt nyilatkozta: „Ne sajnáljanak engem, jó életem van, boldog vagyok, igyekszem kiélvezni az ezüstérem szépségét”. Később a riói döntőről – és egész karrierjéről – könyvet írt Fehérarany címmel.

2016. augusztus 26., Miskolc, női kosárlabda Európa-bajnoki selejtező
Magyarország–Törökország 75–78

2016. augusztus 26-án a magyar női kosárlabda-válogatott abban a reményben lépett pályára Törökország ellen hazai közönség előtt az utolsó Eb-selejtezőn, hogy győzelme esetén még részt vehet a következő évi pótselejtezőn. Úgy tűnt, hogy a csapat tud élni a lehetőséggel, az első negyed végén 19–9-re, a félidőben pedig 51–39-re vezetett Székely Norbert együttese. A folytatásban is magabiztos volt a magyar előny, 16 pontos vezetéssel fordultakrá az utolsó tíz percre. A záró negyedben azonban olyasmi történt velük, ami szinte példátlan: nulla pontot szereztek. Az egészben a legfájóbb, hogy a törökök sem vitték túlzásba, mindössze 15 pontot dobtak, de ez is elég volt ahhoz, hogy 78–75-re győzzenek.

2024. február 13., Doha, férfi vízilabda világbajnoki negyeddöntő
Magyarország–Franciaország 10–11

A végére jutott a friss tapasztalás. A napokban Franciaország ellen vívott világbajnoki negyeddöntőt a címvédő magyar férfi vízilabda-válogatott, amely egyértelmű favoritja volt a meccsnek. Zalánki Gergőék esélyeshez méltó módon kezdtek, az első negyedet 4–2-re, a másodikat 3–1-re nyerték, így a félidőre kényelmes, 7–3-as előnyt harcoltak ki. Tényleg harc volt a vízben, sorra jöttek a kiállítások és az ötméteresek mindkét oldalon, de az eredmény jól tükrözte a mérkőzés képét: a haloványnak tűnő francia támadásoknak esélyük sem volt a remekül védekező magyar csapat ellen.

A második félidő elején aztán állva maradt a magyar válogatott, sorra maradtak ki a lehetőségek, az ellenfél viszont magára talált a Thomas Vernoux vezetésével, így egy negyeddel a vége előtt felére olvadt az előny. A Varga Zsolt irányította csapaton átúsztak a franciák, Vernoux lövőkedve pedig nem hagyott alább, a mindent eldöntő gólt is ő szerezte. A magyar csapat óriási meglepetésre 11–10-re kikapott, így az 5-8. helyért játszhatott. A szerbek is megverték, így következtek a montenegróiak. Őket sikerült legyőzni, így a magyar válogatott 7. lett.