Régi nóta, új hangszerelésben - Mini Cooper (2024) bemutató

Nem az új, ötödik generációs modell az első elektromos Mini, hiszen már az elődből is kínáltak ilyen változatot. Igaz, az első Mini Cooper SE még a belső égésű motoros átalakításából született úgy, hogy kivették a motort, az üzemanyagtartályt és a kipufogórendszert, és azok helyére építették be a hajtást és az akkumulátort. Bár megmaradt a védjegynek tekinthető gokartos vezetési élmény, és a teljesítmény sem hagyott kívánnivalót maga után, a kis hatótáv és a konstrukció hátrányai miatt mégsem tudott igazán labdába rúgni az újabb villanyautók mellett. A Mini mégis sokat adott el belőle, volt olyan időszak itthon, amikor a háromajtós eladásainak a felét tette ki a zöld rendszámos.

Villanyautónak született

Az ötödik generáció azonban

ez már egy villanyautókhoz tervezett platformra épül, amely a BMW és a kínai Great Wall közös fejlesztése. Hiába az új alapok, a kisautó méretei alig változtak: 8 mm-rel hosszabb (3858), 29 mm-rel szélesebb (1756), és 28 mm-rel magasabb (1460) lett az elődnél, a tengelytávja 31 mm-rel nyúlt meg (2526), egyedül a hátsó túlnyúlása csökkent. Később lesznek benzinmotoros változatai is, amelyek a régi platformon maradnak, ezért azok nem Kínában, hanem továbbra is Oxfordban, Angliában készülnek.

Ahogy a Mininél megszokott,

megmaradtak a kerek fényszórók, a fekete tetőoszlopok és a jellegzetes arányok. Nem lehetett könnyű dolga a formatervezést irányító Oliver Heilmernek, mivel a 2000-ben bemutatott első BMW-Mini formájától nem szakadhatott el, mégis valami újat kellett alkotnia a „Charismatic Simplicity" formanyelv szellemében.

Ha alaposan megnézzük a negyedik generációt, sok apró különbség feltűnik a közvetlen elődhöz képest: látványra jobb az autó kiállása a szélesebb karosszéria miatt, kevésbé meredek a szélvédő, a fényszórókban vízszintes csíkok biztosítják a nappali fényt, a motorháztető már nem nyúlik a fényszórók alá, a hátsó lámpák háromszög alakúak, a lökhárítóra lefolyó hűtőmaszk – vagyis inkább csak a fekete kerete – hatról nyolcszögletűre változott, és a markolat-kilincseket is felfelé húzandó, áramvonalasabb, süllyesztett darabokra cserélték.

A kör alakú képernyője mindent ver

Bent drámaibbak a változások: mivel már nincsenek krómozott billenőgombok és külön klímapanel,

Szinte minden felületet újrahasznosított műanyagból, különleges technikával font textillel burkoltak be, a menetirány-választó kis kapcsolója a képernyő alá került, de itt van a hangerő, az elektromos rögzítőfék, a szélvédő-jégtelenítés és a gyújtás kapcsolója is.

A 24 centi átmérőjű, kör alakú OLED panel – amely a Mini állítása szerint az első sorozatgyártású autóba szerelt kör alakú képernyő – egyszerre funkcionál digitális műszerfalként és infotainment-kijelzőként; aki nem akarja jobbra fordulva nézni a sebességet, vehet felárért szélvédőre vetítő HUD-ot is. Hétféle, gondosan kidolgozott téma választható a képernyőre, akár az ős-Minit idéző retrós is, a különböző vezetési módokat új digitális vezetési hangok és hangulatvilágítás-színek is kiegészítik.

Természetesen van digitális személyi asszisztens is, amely ráadásul vizuálisan is megjelenik a menüben a brit prémiummárka kabalakutyája, Spike képében. A legújabb, 9.0-s verziószámú, Android-alapú infotainment rendszer fejlettebb navigációval és online szolgáltatásokkal rendelkezik, mint a korábbiak, és már zene- illetve videóstreamingre, valamint videójátékok futtatására is alkalmas.

Annak ellenére, hogy az akkumulátorcsomag a padlóban van, a kényelmes vezetőülés minisen alacsonyra ereszthető. Sajnos a hosszabb tengelytáv ellenére hátul továbbra is csak gyerekek férnek el kényelmesen, igaz, ők valamivel több hellyel gazdálkodhatnak, mint korábban. A rövidebb hátsó túlnyúlás miatt a csomagtartó 211-ről 200 literesre ment össze.

utóbbi lesz – ha az előd apró hátsó ajtajából indulunk ki – a legkevésbé harmonikus megjelenésű a három közül. Nem kap utódot a Clubman nevű kombi, amely szekrényajtósan nyíló farával és nagyobb belterével két generáción keresztül izgalmas színfoltja volt a palettának.

Akár 402 km egy töltéssel

A vadonatúj platform végre meghozta a Mininek azt, ami korábbi elektromos verzióból annyira hiányzott: a használható hatótávot. A 184 lóerős Cooper E a 40 kWh-s akkumulátorral elméletileg 305 km-t tud megtenni egy töltéssel, míg

az 54 kWh-s akkumulátorral akár 402 km-t elérhet, ami 33, illetve 75 százalékkal több a régi Mini 230 km-es hatótávjánál.

Korábban 50 kW volt a maximális töltési sebesség egyenáramról, ez most felment 75, illetve 95 kW-ra, ami azonban még mindig elmarad néhány konkurensétől. Szintén pozitív változás, hogy már a gyengébb változat is jobban gyorsul a korábbinál (7,5 helyett 7,3 mp), az SE-nek azonban már 6,7 másodperc is elég a százas sprinthez. Továbbra is gokartos vezethetőséget ígérnek, amire a 2,2-t forduló, közvetlen kormány mellett az ebben a kategóriában ritka igényes, többlengőkaros, független hátsó futómű is garancia.

Tavasszal indul az új Mini kisautó forgalmazása,

a benzines változatok ára még nem ismert. Négyféle felszereltségi csomag közül lehet majd választani (Essential, Classic, Favoured és John Cooper Works), a külön választható extrák számát drasztikusan csökkentették, mert a vásárlók igényelték, hogy egyszerűbb legyen konfigurálni a járműveket.