A hvg.hu megkeresésére az Alkotmánybíróság (Ab) arról tájékoztatta lapunkat, hogy a mai napon (2024.03.04.) lemondott Sulyok Tamás az Ab-elnöki posztjáról, emellett tudatták, hogy „egyelőre nem kívánnak reagálni” édesapja múltjára.

Korábban hiába kerestük a volt és leendő munkahelyén, az Alkotmánybíróságon és a Sándor-palotán keresztül is, nem kaptunk választ.

A leendő államfő korábban úgy nyilatkozott édesapjáról, hogy 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, mert válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később városi párttitkár lett. A Sulyok Tamás által „leszámolásként”, bosszúként emlegetett ítéletet az apja csak úgy tudta elkerülni, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált, papírok nélkül.

Az államfő által elmondottak más megvilágításba kerültek, miután Karsai László történész a hvg360-on arról írt, hogy ebből a történetből mindössze Sulyok apjának neve, és az igaz, hogy Székesfehérváron volt ügyvéd. Karsai szerint az új államfő apját soha, senki nem ítélte halálra. Annyi igaz Karsai szerint, hogy Sulyok László a körözés elől bujkált, ugyanis tisztázni akarták a nyilas mozgalomban játszott szerepét – pontosabban a Baky-Pálffy-féle náci kollaboráns kis pártban játszott szerepét.

Karsai után Ungváry Krisztián történész közölt a Telexen véleménycikket Sulyok Tamás édesapjáról, ebben Karsai írására is reagált. Ungváry szerint „nem volna szükség ezekre a hazugságokra, ha Sulyok nem próbálná a kommunizmus áldozatának beállítani saját magát és apját”. A történész arra is kitért, hogy halálos ítélet helyett még a vádemelésig sem jutnak el a hatóságok, majd aztán 1949-ben is csak azért porolják le az ügyét, hogy végleg ad acta tegyék. Ungváry szerint ennek “a Sulyok László jelentéktelenségén túlmutató oka, hogy Sulyok már az 1944-es cikkében is arról írt, hogy a nemzetiszocialista államban az uralom a munkásé lesz”.

Ungváry arról is írt, nem került elő bizonyíték, ami igazolta volna, hogy Sulyok László bármilyen szinten is érintett lett volna akár a holokausztban, akár a későbbi nyilas hatalomátvételben, így még az állambiztonsági megfigyelésére sincs adat, holott a nyilas vagy nemzetiszocialista múlttal rendelkezők esetében ez gyakori volt.

A történész megállapításai megkérdőjelezi Sulyok Tamás azon történetét is, miszerint az állambiztonság még a 80-as években is megfigyelte a családját. Arra is felhívta a figyelmet: ha valakit, mint megátalkodott szélsőjobboldalit tart megfigyelés alatt az állambiztonság, annak a fiából bajosan lesz jogász, mert egyszerűen nem vették volna fel a jogi egyetemre.

„Ennyi ellentmondó információ, ennyi logikai bakugrás után kijelenthető, hogy életszerűtlen az a történet, amit Sulyok Tamás előad. Lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy Sulyok valótlanságai egyúttal tudatos hazugságok is” – vont le következtetést Ungváry.