szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Nincs érdemi adócsökkentés, ezért 1948 óta a legmagasabb adókat kell befizetniük a brit polgároknak. Jeremy Hunt pénzügyminiszter nem merte az adókat mérsékelni, mert Londonban még emlékeznek arra, hogy az előző tory kormányfő épp ebbe bukott bele.

Ha minden így menne tovább, akkor az Egyesült Királyságban az adók aránya a GDP-hez viszonyítva 37%-ra emelkedne 2027-28-ban, ez pedig a legmagasabb érték 1948 óta, amikor a szigetország a háború következményeit nyögte. A konzervatív honatyák így olyan költségvetést terveztek volna, amely adócsökkentést tartalmaz, amire politikai okokból óriási szükség van: a konzervatívok ugyanis rendkívül népszerűtlenek a brexit miatt, amely egyáltalán nem hozta meg a várt fellendülést az Egyesült Királyságban. Rishi Sunak miniszterelnök, aki korábban pénzügyminiszter volt, jól emlékszik arra, hogy elődje, Liz Truss azért bukott meg villámgyorsan, mert olyan költségvetést javasolt, amelyben jelentős adócsökkentés volt, csak épp nem mutatkozott ellentételezés, így 40 milliárd fontos lyuk tátongott a büdzsében.

Ezért most a konzervatívoknak be kellett érniük minimális járulékcsökkentéssel. “Tovább csökkentjük a társadalombiztosítási járulékot, hogy érdemes legyen munkát vállalni. A költségvetés célja, hogy biztosítsa a hosszú távú növekedést. Több beruházást, több munkahelyet biztosítunk, jobb közszolgáltatást és alacsonyabb adókat” – mondta Jeremy Hunt pénzügyminiszter (képünkön), akinek expozéját sokan mosolyogva fogadták a parlamentben, hiszen Nagy-Britannia gazdasága recesszióban van, az infláció csökkent, de még mindig magas.

A konzervatívok legnagyobb baja az, hogy a Költségvetési hivatal számításai szerint a lakosság átlagos reáljövedelme alacsonyabb lesz az idei választások idején mint a legutóbbi, 2019-es idején volt. Ez magyarázza elsősorban a konzervatív párt népszerűtlenségét és az ellenzéki Munkáspárt előretörését. A konzervatívok a Brexittel jelentős életszínvonal-emelést reméltek elérni, de ebből semmi sem lett – igaz, ez nem csak az EU-ból való kilépésnek tudható be, időközben az Covid is jelentősen befolyásolta a gazdaági kilátásokat. A növekedés helyett mindenesetre az átlagos életszínvonal csökkent, miközben a jövedelmi különbségek nőttek. Az Oxfam kimutatta, hogy a szupergazdagok számára jó volt az elmúlt időszak, míg a bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok ma szerényebben élnek, mint korábban.
A bérek ugyan emelkedtek, de ennek az lett a következménye, hogy sokan magasabb adósávba kerültek, vagyis többet kell adózniuk, miközben az infláció elvitte a béremelés értékét.

Most hiába jelentette be a kormány a társadalombiztosítási járulék csökkentését, amely egy átlagos munkavállaló számára 900 fontos megtakarítást tesz lehetővé évente, ha megmaradnak a múlt ősszel megemelt adók, amelyek sokkal többet vesznek el a bérek értékéből, nem beszélve a magas rezsiköltségekről és élelmiszerárakról. “A konzervatív kormányok rekord adóemelést hajtottak végre az elmúlt időszakban, összesen 100 milliárd fonttal emelkedett az állam adóbevétele 2019-től 2024-ig” – mondta a Guardian tudósítójának Paul Johnson, az Institute for Fiscal Studies kutatóintézet igazgatója.

Hunt pénzügyminiszter apránként emelte az adókat, hátha így kevésbé veszik észre, de a hétvégi házak tulajdonosai vagy a dohányosok is többet adóznak. A kormány megszüntette azt az adókedvezményt is, amelyet olyan külföldi állampolgárok élveztek Nagy-Britanniában, akik nem ott adóztak, de a tengerentúlon voltak befektetéseik vagy más jövedelmük.

A konzervatívok felvállalták az adócsökkentés filozófiáját, de ennek nem teremtették meg a gazdasági alapját: alig nőtt a GDP, most pedig azzal kell szembenézniük, hogy a választások idején is recesszióban lesz Nagy-Britannia, ez pedig nem a legjobb előjel a kormánypárt számára.