Jó sofőrnek tartja magát?

Az utcai vezetés nem az a hely, ahol könnyen kiderül, mire képes a sofőr vagy az autója. Az autóvezetők leggyakrabban arra kapnak választ egy-egy baleseti helyzetben, hogy mire nem képesek. Alapvetően ez nem róható fel az átlagsofőröknek, hiszen ritkán fordulnak elő extrém vezetési körülmények, emiatt nem alakul ki náluk rutin, és a nehéz helyzetek megoldásakor az átlagautós nem azt mérlegelgeti, hogy az autó volt jó, vagy ő, hanem annak örül, hogy ép bőrrel kikerült a szituációból.

A jogosítvány még nem hiteles tudás

Ellenben aki autót vezet, attól elvárható, hogy igyekezzen ezt a legjobban tenni. És ha hiányosságai vannak, ami tudatosult benne, vagy csak sejti, hogy lenne hová fejlődni, akkor tegyen is ezért. Képezze magát tovább: igazán az autóvezetés is olyan, mint bármely szakma, a végzettség, esetünkben a jogosítvány egy alaplépés, a gyakorlat megszerzése tölti fel tudásháttérrel. A tanulási folyamat gyorsítására, illetve a hiteles tudás megszerzésére kiváló lehetőséget adnak a vezetéstechnikai pályák, ott vegytisztán elsajátítható sok vezetési fogás, amellyel a nehéz helyzetek java menthető, illetve az autósok fogalmat alkothatnak arról, hogy mire képesek együttműködve a járművükkel. Extrém helyzeteket oldhatnak meg balesetveszély nélkül!

De milyen veszélyes helyzetekre gondolhatunk? Mik azok a körülmények, amik többlet vezetési tudást igényelnek? Elég csak az elmúlt hónapokra gondolnunk, hiszen még éppen csak kifutottunk a télből: csúszós utak, rossz láthatóság. Ám kora tavasszal is bőven lesznek még ködös vagy hideg, fagypont körüli hőmérsékletű napok. De vihar nyáron is lehet, nagy szél, nagy eső, porvihar: mindaz, ami nehéz körülményeket teremthet az utakon. Ha pedig nem az időjárás ráhatásaira gondolunk, akkor találkozhat a sofőr rossz útburkolattal, az aszfaltra építkezésnél felhordott csúszásveszélyes sárral, tehát számos olyan körülménnyel, ami miatt az adott útviszonyok nagyobb figyelmet igényelnek a vezetőtől.

Ezekre érdemes figyelni

Mivel az autó akkor tud kontrolláltan haladni, ha a gumiabroncsai megfelelően tapadnak az útfelülethez, ezért elsősorban a tapadásvesztés a fő mumus. Ha nem tapad a gumi, akkor az iránytartás, a fékezés, de még a gyorsítás is komoly feladat. Száraz úton mindez azért egyszerűbb. Az utat csúszóssá teszi mindaz, ami rákerül: az összes csapadékfajta, továbbá hajnalban, ködös időben az útfelületre lecsapódó pára is. És mint fentebb említettük, az útra hordott kosz, sőt a ráhulló falevél is, főleg, ha nedves.

Izgalmasabbá teszi a kérdést, hogy rendszerint az útra kerülő csapadék sem homogén rétegként fedi az aszfaltot. Van, ahol nagyobb mennyiség gyűlik össze, van, ahol alig van rajta. Tehát, ha éppen jól tapad a gumi a vizes, nyálkás útfelület ellenére, lehet, hogy a következő kanyar után már nem úgy lesz. Jellemzően nyomvályúban, úthibákban, mélyebben fekvő útszakaszokon, vízátfolyásban gyűlhet össze annyira a csapadék, hogy teljes tapadásvesztést okozhat.

Emiatt esőben vezetve a felsorolt úthibákban megálló vizet tapasztalva vagy átfolyást észlelve (ezek látható jelenségek) érdemes csökkenteni a haladási sebességet és igyekezni kikerülni a nagyobb vízmennyiséggel bíró útfelületeket. Természetesen van olyan helyzet, amikor ez nem lehetséges, ekkor a lassítás a biztonságos megoldás. Vályús útszakaszon, ha lehet, ne engedjük a kerekeket a vályúba futni. Csúszós útszakaszokon, mivel nő a fékút, érdemes nagyobb követési távolságot tartani, és mivel csökkennek a megengedhető kanyarsebességek a száraz útihoz képest, érdemes a kanyarokban a megszokott sebességből is visszább venni.

Fontos a folyamatos karbantartás

A romló útviszonyok és csapadékos időjárás során visszaüt, ha az autó elhanyagolt. Például, ha a gumik rossz állapotúak. A lefutott mintázatú vagy öreg, már anyagában rideg gumi a csúszós úton azonnal észlelhető tapadásvesztéssel jelez. Tehát mindenképp helyzeti előnyt jelent a nehéz útviszonyok között a jól karbantartott kocsi: megfelelő gumikkal rendelkezzen, jók legyenek a fékjei, a futóműve legyen beállítva. A technika is segíthet a feladatmegoldásban, a kitörésgátló és menetstabilizáló rendszerek sokszor megoldhatják a nehéz helyzetet, elsősorban a manőverezéssel járó vezetési feladatok sikeres megoldásában hasznosak. Az ilyen vezetési segédrendszerek már húsz éve is jól működtek, azóta az újabb autógenerációk érkezésével ezek is egyre kifinomultabbak lettek.

Mi a helyzet az elektromos autókkal?

Az autó állapota és felszereltsége mellett az autó jellege is befolyásolja az úti viselkedését. Például az, hogy első- vagy hátsókerék-hajtású, esetleg összkerékhajtású, hogy mennyire magas építésű, terepjáró, kisbusz, SUV, esetleg sportautó. Sőt, az elektromos autók is másképp reagálhatnak ugyanabban a szituációban. Az elektromos modellek felépítésbeli előnye, hogy lényegében a típusok 95%-ának az azonos jellegű belső égésű motorral szerelt autókhoz képest alacsonyabb a súlypontjuk. Ez alapvetően jobb stabilitást tud adni kanyarokban, kikerülési manőverek közben, és jobb emiatt az egyenesfutásuk is.

Az elektromos kocsik hátránya lehet egyrészt a nagyobb tömegük és a rajtuk alkalmazott gumik: ez utóbbiak sokszor a kis gördülési ellenállásért speciális gumikeverékűek és viszonylag vékonyak. Ez általában rosszabb tapadási tulajdonságokat okoz, tehát hosszabb lehet a fékút. Kanyarban is lehetne hátrány a nagyobb tömeg, de tapasztalataink szerint azonos kategóriát tekintve ezt a mélyebb súlypont kiegyenlíti, tehát a kanyartulajdonságaik jók maradnak. A nagyobb tömeg az elakadásokkor lehet még gond, nehezebb őket kimozdítani, ha csúszós úton nem megy az elindulás – akár sár, hó, jég miatt is.

Gyakorlati tanácsok megváltozott útviszonyokra

És mit tehet az átlagautós, ha csúszós utak fogadják? Elindulás után, ha nem zavar vele senkit, próbálja ki óvatosan, mennyire tapad a gumi, ez fékezéssel tehető meg, így lesz fogalma róla, hogy az adott útfelületen milyen féktávval számoljon. Könnyebb lesz megoldani egy esetleges vészfékezést. De fékezni is tudni kell: az egyenesen csúszó autóban a jellegzetes vezetői pánikreakció a padlófék! Ez még rutinos sofőröknél is előfordul, de ha vészfékezve a kocsi nem lassul, akkor tenni kell valamit, például csökkentve a féknyomást elérni, hogy újra tapadjon a gumi.

Csúszós utakon városi környezetben is akad figyelnivaló. Ilyenkor érdemesebb nagyobb követési távolságot tartani, hogy legyen idő reagálni a kialakuló helyzetre, akár arra, hogy fékezve blokkolni fog a kerék. Ha baj van, és az autó megcsúszik, például kanyarodás közben, akkor nem feltétlenül a „satufék” a megoldás! Az erős fékezéssel a tapadás teljes elvesztését kockáztatja a sofőr! Helyzettől adódóan a cél a kocsi stabilizálása, amely ismételt ellenkormányzással, enyhe gázadással-gázelvétellel, finomabb fékezéssel oldható meg. Ha fékezéskor dolgozni kezd a blokkolásgátló, akkor enyhítsünk a fékhatáson, majd újra kezdjük el fokozni. Persze előfordulhat olyan közlekedési szituáció is, amikor a vészfékezés elkerülhetetlen, a fenti teendők akkor tehetők, ha van a sofőrnek cselekvési szabadsága.