Lehet, hogy soha többé nem láthatjuk Katalint? Ezt mondja a szakértő

Katalin hercegné betegsége két hónapja tartja lázban a világ közvéleményét. A Kensington Palota anyák napi fotója csak még erősebben borzolta a kedélyeket. Azt, hogy Katalin és a gyermekei mosolygós fotóját alaposan átszerkesztette valaki, pillanatok alatt kiszúrták.

Mi több, aznap estére 5 nagy fotóügynökség “kill notificationt” (szabad fordításban: lelövési értesítést) adott ki a képre. Ez azt jelentette, hogy a fényképet, amelyet ők manipuláltnak minősítettek, nem közlik le. Hosszú és bizarr történéssoror újabb fejezetéhez érkeztünk ezzel az eseménnyel, amelyet leginkább a közösségi média kényszerített ki, és bizonyos szempontból talán maga a palota fokozott az abszurditás szintjére.

A királyi család hivatalos szerepe és hírességstátusza közötti határvonal évtizedek óta vékonyodni látszik. Az viszont, hogy Katalint a nagyközönség nem látta tavaly december 25-e óta, úgy berobbantotta a királyi családot a popkultúrába, mint korábban semmi.

Felmérhetetlen mennyiségű tartalom készül a témában, és olyanok is megszállottan kezdtek foglalkozni a walesi hercegnével, akik korábban a királyi család legfontosabb tagjait se tudták volna felsorolni. Miközben az elhíresült anyák napi kép egy nap alatt 64 millió kattintást hozott az X-en, két hónap elteltével ott tartunk, hogy sokan abban is kételkednek: viszontlátjuk-e valaha Katalint.

Ugyan az elmúlt hetekben számos tartalomgyártó, kommentelő és újságíró intett türelemre és visszafogottságra, lényegesen nagyobb tehát azoknak a száma, akiket az elmúlt hetekben magába szippantott az összeesküvés-elméletek nyúlürege. Pedig a Kensington Palota január 17-én kiadott közleménye egyértelműen megfogalmazta, hogy Katalin hercegné húsvét előtt biztosan nem jelenik meg a nyilvánosság előtt és addig is csak az igazán lényeges információkat teszik majd közzé vele kapcsolatban.

Ez a terv azonban már a folyamat elején kudarcba fulladt. Némelyek szerint véletlen egybeesés lehetett, mások véleménye alapján viszont szándékos döntés eredménye volt, hogy Károly király prosztataműtétjéről ugyanazon a napon értesültünk, mint Katalin operációjáról. Akárhogy is történt valójában, ez a korai lépés nemhogy megosztotta a figyelmet a két családtag között, de egyenesen megsokszorozta a Katalin iránti érdeklődést.

III. Károly rákdiagnózisa egy ideig ugyan átvette a vezetést a spekulációk viadalán, az ő állapotának kérdése viszont az elmúlt hetekben tagadhatatlanul háttérbe szorult. (Azzal együtt is így van ez, hogy éppen az elmúlt 2 hétben kisebb intenzitással azért terjedt egy pletyka, amely szerint beteg ugyan, de nem daganatos.) A királynak a Nemzetközösség Napján tartott beszéde annak ellenére sem keltett nagyobb feltűnést, hogy Károly szemmel láthatóan megviselt állapotban ült a kamerák elé.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy az uralkodót meglehetősen rendszeresen látjuk. A betegsége pontos természete ugyan nem ismert, heti szinten megkapjuk viszont azt a vizuális adagot belőle, amelynek segítségével mégiscsak benne tudjuk tartani a mindennapjaink üteméhez hozzátartozó ismert emberek koordinátarendszerében.Katalin helyzete viszont számos szempontból egészén más. Ennek az egyik oka kétségtelenül az, hogy őt - az apósával ellentétben - nem láthatjuk, ez a kontraszt pedig erősen felhívja a figyelmet a hercegné hiányára. A brit királyi család be- és elfogadásának tekintetében különösen meghatározó tényező a “látszódni kell” törvénye és a misztikum közötti egyensúly.

Ezt II. Erzsébet uralkodói stílusának köszönhetően patikamérlegen kimérve kapta meg a 20. század. A 21. századi királynéjelölt esetében viszont úgy tűnik, hogy sikerült túllőni a célon rejtélyesség tekintetében. Ebben az esetben persze nem hatáskeltésről van szó. Katalin “eltűnéséhez” a privát szférájának védelme adja az - egyébként sok szempontból jogos - motivációt (legalábbis a hivatalos indokok szerint). A feszültséget azonban elsősorban nem ez generálja, hanem a fent leírt balansz kibillenése a publikus és a titkos, valamint Károly és Katalin között.A felsoroltak mellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy jelenleg a hercegné testesíti meg a királyi család fő látványosságát. Kétségtelen, hogy az uralkodóház minden tagja hozza a maga elvárt kattintásmennyiségét. Ha viszont Katalin edzőruhában megjelenik valahol, az egészen biztosan annyi (vagy még több) figyelmet kap, amennyit mások csak sokkal ceremoniálisabb körülmények között, díszben és palástban vonnak magukra.

Ebből fakadóan az az erőszakos követelőzés, amely az anyák napi kép körüli káoszt is okozta, egyfajta jogosultságérzetet tükröz Katalin láthatóságával kapcsolatban. Olyan jogosultságérzetet, amely minden bizonnyal éppen úgy fakad a walesi hercegné társadalmi szerepéből és “hercegnőpotenciáljából,” mint abból, hogy egy még mindig fiatal, vonzó és harmonikus női testről és arcról van szó. Ezen mechanizmus hátterében azonban nem pusztán Katalin előnyös külsejének színre vitelét és fogyasztását kell keresnünk.

Lényeges tényező, hogy a hercegnéről sokszor hangzik el a “never puts a foot wrong” kifejezés. Személyében egy olyan híresség-közszereplőről van szó tehát, aki “sosem hibázik” - sem a megjelenését, sem pedig a viselkedését tekintve. Katalinnak emiatt rengeteg rajongója van, és ez a jelenség felbecsülhetetlen mértékű hasznot hajt a királyi család számára. Ugyanakkor vannak, akik a hercegnét emiatt unalmasnak bélyegezték.

Valószínűleg azonban nemcsak ők nyomoznak éjjelente lelkesen Katalin hogyléte és holléte után. Ennek az lehet az oka, hogy sokan reménykednek abban titkon: láthatják a rendkívül kontrollált testű és viselkedésű Katalint a fizikai és/vagy mentális szétesettség állapotában. Ezért is nyerhettek nagy teret az arról szóló híresztelések, hogy a hercegnének étkezési zavara vagy egyéb mentális problémája van. Ezeket a pletykákat olyan, a helyzetet parodizáló felvetések is kiegészítették, mint például az, hogy brazil fenékfeltöltés mellett döntött vagy egy elrontott frufrut próbál visszanöveszteni.

Emellett arról is szó lehet itt, hogy a tökéletes család képét megjeleníteni hivatott brit királyi uralkodóház újra és újra leleplezi saját magát, és ezt egy ideje Katalintól és Vilmostól is sokan várják. Mivel az 1990-es évek elejéig a nagyobb tömegek nem is sejtették, hogy mi zajlik Diana hercegné és Károly herceg házasságában, vannak, akik az ő kapcsolatuk megismétlődésének jeleit vélik felfedezni Katalin “eltűnésében.”

Így keveredett bele Vilmos herceg a vártnál sokkal intenzívebben a felesége egészségi állapotáról szóló elbeszélésekbe, amelyekben mindennek megfelelően nem feltétlenül pozitív szereplőként emlegetik. Bár sűrűn festik le Vilmost a gondoskodó, védelmező férj és apa szerepében is, ettől erősen elrugaszkodott gondolatmenetek ugyancsak meglepően nagy teret kaptak az utóbbi időben.

Ezeknek a felvetéseknek is vannak abszurditásukban humoros vetületeik, például a Holtodiglan című film szereplőinek kicserélése a walesi hercegi párral egy fénykép erejéig ilyennek tekinthető. Amikor viszont egy, a családon belüli erőszak veszélyeiről szóló plakáton láthatjuk viszont Katalin véraláfutásos, sebes arcát, akkor szembesülünk csak igazán azzal, milyen helyzet is állt itt elő az utóbbi hetekben.

A történéseket tovább bonyolítja, hogy Vilmos herceg maga is többször visszahúzódott a nyilvánosságtól, adott esetben magyarázat nélkül. Szintén hergelte a közhangulatot, hogy két olyan egyéb kép is megjelent a hercegnéről, amelyek közül az egyiken teljesen máshogy fest, mint az anyák napi fényképen, a másik pedig szintén photoshopoltnak látszik. A Daily Mail nevű bulvárlap ráadásul címlapon hozta, hogy Katalin hercegné kezéről hiányzott a jegygyűrűje az anyák napi fotón.Joga van-e Katalinnak a világ szeme elől elrejtőzve gyógyulni egy hasi műtét után? Joga természetesen van, főleg magánemberként, és a rá gyakorolt presszió számos morális kérdést is felvet. Amennyiben pedig ennek a helyzetnek a kezelése egy régi-új monarchia alapjait kívánja letenni, ahol a privát privát marad és a királyi család tagjai dacosan ellenállnak a nyomásnak (nem veszik fel a gyűrűt, ha nem akarják és nem adnak ki információt), az is kétségtelenül érthető.

Azt viszont lehetetlen megakadályozni, hogy a brit alattvalók és a világ közvéleménye úgy értékelje: emiatt nem megfelelő vizuális effektekben részesül. Egyébként részben érthető is a kutatási láz. Katalin több képből összevágott fotója ugyanis arra emlékeztethet bennünket, hogy valójában (majdnem) bármi igaz lehet, mivel igen kevés biztosat tudunk ezekről az emberekről. Akárcsak maguk a királyi család tagjai, mi is mindenféle környezetbe belepróbáljuk az arcképüket, az eredmény pedig hol tökéletesen sima felszínű, hol darabos.