Egy huszár majdnem megmentette őket, de véletlenül megölt több mint 300 magyart – Az ország valaha volt legpusztítóbb tüzét idézte elő

A tragédiába fulladt táncmulatság hazánk történetének legsúlyosabb tűzesetének számít, valamint a Titanic katasztrófáját szorosan követve a második legtöbb áldozattal járó baleset volt Európában.

114 évvel ezelőtt húsvét vasárnapját ünnepelték a szatmárökörítói lakosok és a környékbeliek, ugyanis az akkoriban igen szegénynek mondható település úgy döntött, kitesz magáért, ezért divatos bálra invitálták az embereket, amin közel 650-en jelentek meg. A rendezvényt egy rozoga csűrben tartották, de a mulatság egy óvatlan pillanatában kigyulladt gyertyás lampion és a pajta zárt ajtajai miatt a tűz több mint 300 ember vesztét okozta. Egyetlen ajtó volt nyitva, a legtöbb embert a menekülők taposták halálra.

+ 26

A tűzoltók sem gondolták volna, hogy ez várja őket: pokoli lángok között pusztult el Budapest legnagyobb sportlétesítménye – Ritkán látott fotók

Az 1855-ben épült pajta ekkoriban már igencsak rossz állapotban volt, kiszáradt faszerkezete roskadozott, ez tűzvédelmi szempontból egyáltalán nem volt biztonságos. A tűz szerencsétlen végkimeneteléhez hozzájárult, hogy a vályogszerkezetű építményt nádtető fedte, valamint az esemény szervezői nem takarították el az aratásról ott maradt gabona- és szalmatörmeléket, a gyúlékony, zugokba söpört maradványok eleve tűzveszélyessé tették a helyszínt. Ezen felül az sem enyhítette a felcsapó lángok rohamszerű terjedését, hogy a csűrben a szüreti bálról maradt tölgyfaágból készült, száradó dekoráció borította a helység belsejét.

A korabeli sajtót Európa-szerte elárasztották a kigyulladt pajtáról szóló tragikus hírek, Pinczés Lajos a magyar újságokban így számolt be a falu tragédiájáról:

"A zenekar közelében lévő egyik lámpácska, benne az égő gyertyával, a fúvósok szelében ide-oda ingott. Még mondtam is a szünetben a pajtásomnak, nézd azt a lámpát! De csak legyintett, semmit érő kis lámpa, ha meggyullad, pukkan egyet, lehull a parazsa és széttapossák. Volt már ilyen százszor is. Igaz, így volt mindig. Amikor újra rázendített a fúvószenekar, a gyertya feldőlt a lámpában, lángot kapott a bura. Az alatta táncoló huszár elővette a kardját, és oda csapott. Nem tudta szegény feje, hogy a hólyaglámpa nem madzagon lóg, hanem dróton. S a kard felcsapta a lángot a drót végével a mennyezetre".

Ugyan tisztázatlan a szóban forgó huszár kiléte, Kovács Gusztáv, a falu lelkésze feljegyzésében Szénás Bálintot jelölte meg.

Emlékeznek még a West Balkán tragédiára? Ma új ítélet született a Kúrián

"A kigyulladt lampiont Szénás Bálint porcsalmai ifjú - egy közeli település lakója -, az ünnepre hazajött közös-hadseregbeli huszár kardjával próbálta leütni, de nem sikerült, sőt a csapástól a lampion jobban égett, s meggyújtotta a közelebbi bálra odahordott már megszáradt faleveleket, gallyakat. Azok, mint a zsír, úgy égtek"

A szerencsétlen mozzanat percek alatt lángokba borította a csűrt, és a húsvéti mulatozás hangjait velőtrázó sikolyok váltották fel. A lelkész visszaemlékezésében így számolt be arról a bizonyos húsz percről, mely alatt porig égett a pajta és 126-an kegyetlen tűzhalálban hunytak el, a felismerhetetlenségig összeégtek. Összességében, a halálra taposott vagy füstmérgezést kapott emberekkel együtt 312 halálos áldozata lett a tűzvésznek.

Rettenetes tusakodás támadt a menekülők között, szívszaggató jajgatás hangzott, és akadt olyan sikerrel kijutott bálozó, aki égő ruhában futott az utcán, amíg össze nem esett.

A tűzvédelmi óvatlanság – erre az alkalomra fenyőgallyakkal, papírzászlókkal, sőt petróleumlámpákkal díszített csűr – következtében villámgyorsan lángokba borult a pajta. A vendégek fejvesztve menekültek az egyetlen kijáraton, hiszen az egyik nagykaput a zenekar számára felállított emelvény, a másikat pedig szögekkel rögzített padok állták, ezt a későbbiekben áttörték. Kovács Gusztáv szerint a rendezők azért torlaszolták el a bajáratokat, mert így akarták a megakadályozni, hogy bárki belépőjegy nélkül jusson be a bálba. Az emberhegy alá szorult áldozatokat agyonnyomta a tömeg, a tetején maradtakat pedig a tetőről hulló égő maradványok égették halálra.

A rémület és a sokk nem segített a bajbajutottakon, sőt a pajtán kívül lévő emberek egy részének viselkedése is csak olaj volt a tűzre: nem megfelelően mérték fel a helyzet súlyosságát, életüket kockáztatva próbálták megmenteni a mulatozók életét, ráadásul épp a legkritikusabb helyzetekben, mikor a vendégek ki akartak jutni a csűrből, ezzel növelve az így is óriási tumultust. Az emberek a bejáraton egymásba kapaszkodva igyekeztek kijutni, de a tömeg miatt az egymásba csimpaszkodók inkább visszahúzták egymást a lángoló pajtába. Rengeteg környékbeli érkezett a baleset helyszínére, hogy kiszabadítsa a lángok rabságából szeretteit.

Nem csak a tűz, de híre is rohamosan terjedt, a csendőrség sietett a helyszínre, dr. Képessy László csengeri főszolgabíró és két orvos képviseletében. Mátészalkáról Péchy László három orvossal érkezett a pajtához, hogy minél több életet megmentsenek. A főváros is felajánlotta az ottani kórházak segítségét, de ezt Ilosvay Aladár szatmári alispán ezt elutasította.

Mi történne ma hasonló esetben?

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivőjét, Rutkai-Dér Vivien tűzoltó főhadnagyot kérdeztük arról, miért következhetett be a tragédia és mi történne ma, hasonló helyzetben.

"Az akkori mulasztások, hiányosságok ennél a rendezvénynél talán elindították, hogy most már megfelelő és erős legyen hazánk mentő tűzvédelme. Ha egy ilyen jellegű eseményre gondolunk, akkor magára az eseményre és az épületre közösen gondolunk, el lehet mondani, hogy a katasztrófavédelem például ellenőrzi a menekülési útvonalak meglétét, a tűzvédelmi előírások betartását, akár mondjuk azt is, hogy az adott intézmény vagy az adott épület mellett van-e a tűzoltóknak felvonulási terület biztosítva, vagy az épületnél van-e beépített tűzjelző és/vagy tűzoltó berendezés rendszer" – nyilatkozott a szóvivő, aki többször hangsúlyozta, hogy a tragédia óvatlansága rávilágított az elővigyázatosságra, és az esemény következtében általánosságban is fejlődésnek indult a tűzvédelem.

"A legfontosabb, hogy azóta a tűzoltóságok is erősödtek, például Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében 72 hivatásos tűzoltó teljesít minden nap szolgálatot, tehát nap mint nap 72 hivatásos tűzoltó dolgozik a vármegyében, az ő munkájukat önkormányzati tűzoltók is segítik, valamint önkéntes tűzoltó egyesületek is. A mátészalkai járásban is több olyan kisebb település van, ahol önkéntes tűzoltó egyesületek szerveződtek és baj esetén ők rögtön ki tudnak vonulni, akár esetleg az önkormányzati vagy hivatásos tűzoltó kiérkezése előtt már helyiként tudnak előkészítési munkálatokat végezni" - fogalmazott a tűzoltó főhadnagy, majd hozzátette, mivel tényleg ez volt hazánkban az egyik legtöbb ember életet követelő tűzvész értelemszerűen elkezdődött kiépülni a tűzőrségek kialakulása, a települési önkéntesség elindítása, a tűzoltóknak a felszereltsége, oltóvíz elhelyezése, fejlődésnek indult a hatékony tűzvédelem. Napjainkban a több, mint 100 évvel ezelőtti tragédia nem következhetne be a mára már megfelelő felkészültség miatt.

Kovács Gusztáv a tragédiáról írt feljegyzésében felidézte a temetés keserves emlékeit, Magyarország legsúlyosabb tűz balesetét követően.

"...iszonyú volt az a temetési menet, amit sírás, jajgatás kísért a tragédia helyszínétől a sírkertig. A 126 ember földi maradványait tartalmazó koporsókat tizenhat szekér vitte a temetőbe, ők közös sírba kerültek"

BLIKK DOSSZIÉ

tűzeset