Ne menjetek nyugdíjba 65 évesen! – tanácsolta a Blackrock vagyonkezelő sok idős kliensének mondván: az infláció növelte a megélhetési költségeket, a szociális háló egyre lyukasabb, az emberek viszont egyre tovább élnek. Larry Fink, a Blackrock elnök vezérigazgatója így összegezte a problémát: ”Ma sokkal nehezebb döntés a nyugdíjba vonulás, mint 30 évvel ezelőtt volt. 30 év múlva pedig még nehezebb lesz.”

Globálisan a várható élettartam 67-ről 73 évre nőtt 2000 és 2019 között. Az ENSZ becslése szerint 2050-ben a világ lakosságának egyhatoda idősebb lesz mint 65 év. Így az a furcsa helyzet állhat elő sok országban, hogy többen vonulnak nyugdíjba, mint ahány fiatal jelentkezik a munkaerőpiacon.

Nagy-Britanniában ez várhatóan 2029-ben következik be, az USA-ban 2053-ban. A világ legnépesebb országában, az 1,4 milliárd lakosú Indiában 2048-ban.

Az élettartam mindenütt nő, de a nyugdíjazás dátuma alig változik. “Nagy-Britanniában 1850 óta folyamatosan növekszik az élettartam, ehhez képest a nyugdíjazás dátuma alig változott“ – mondja Rebecca Sear professzor, aki a londoni trópusi orvosi egyetemen tanít népesedéstudományt.

Durva döntés a nyugdíjazás

Sok kormányzat alkalmazza a 65 éves korhatárt, noha hála az orvostudomány fejlődésének és a jobb életkörülményeknek, sokan úgy érzik: képesek lennének folytatni.

“Egyáltalán nem világos, hogy miért vált annyira általánossá a nyugdíjazás a hatvanas évek közepén. Ez meglehetősen durva döntés, hogy valakit kitesznek a munkahelyről az élete vége felé” – érvel a Boston College professzora. Gal Wettstein, aki egy kutatócsoportot vezet, mely a nyugdíjasok helyzetét tanulmányozza, rámutat arra, hogy az amerikai törvények szerint a Medicare csak 65 éves kor fölött érhető el az Egyesült Államokban, és a társadalombiztosítás teljes szociális ellátása csak 67 év felett jár.

Amikor a nyugdíjkorhatárt meghatározták, akkor az élettartam jóval rövidebb volt. Az emberek átlagosan életük 8-10 százalékát élték le nyugdíjasként. Ma viszont jóval tovább élnek a nyugdíjasok.

“Sokan nyolcvanas éveik közepéig egészségesek maradnak, élvezik az életet és aktívak“ – hangsúlyozza a Cardiffi Metropolitan Egyetem professzora. Chris Parry professzor arra mutat rá, hogy ez felvet finanszírozási problémákat.

A nyugdíjkassza egyáltalán nem készült fel arra, hogy sok nyugdíjas még a nyolcvanas-kilencvenes éveiben is számít rá. A jobban kereső rétegek az állami nyugdíj mellett gondolnak a magánnyugdíjpénztárra vagy más befektetésre, de a munkásosztály jelentős része feléli a jövedelmét, mert nem keres eleget ahhoz, hogy félretegyen öreg korára – írja a brit helyzetről a BBC.

A hosszú élettartam megváltoztatja a családi szokásokat: “Családokon belül a pénz úgy áramlott, hogy a nagyszülők támogatták a szülőket, azok pedig a fiatal nemzedéket. Most ez megfordult – először az emberiség történetében – mert a szülők nemzedékének kell támogatnia a nagyszülőket” – hangsúlyozza Rebecca Sear professzor.

Sokan érzik úgy az egész világon, hogy nem mehetnek nyugdíjba, mert nincsen meg a saját biztonsági hálójuk. Az Egyesült Államokban elkezdtek számolgatni, és arra jutottak, hogy akkor vonulhat valaki biztonságban nyugdíjba, ha megtakarításainak összege eléri az 1,3 millió dollárt. Csakhogy ennyi pénzt az emberek döntő többsége nem tud félretenni nyugdíjas éveire. Mi lehet a megoldás?

Fink, a Blackrock vagyonkezelő főnöke mindenkinek azt tanácsolja, hogy már huszonéves korában kezdje meg a takarékoskodást a nyugdíjas évekre, és ne vonuljon nyugdíjba 65 éves korában.

A nyugdíjkorhatár emelését sok ország már el is határozta. Nagy-Britanniában fokozatosan emelik 66-ról 67-re a korhatárt. Legkésőbb 2044-ben el kellene érni a 68 éves korhatárt.

Parry professzor szerint ez is kevés: “Szerintem 75 év lesz az új nyugdíjkorhatár.”