Lassan forrásponton a biogázszektor, de a gazdák még vonakodnak odaadni a trágyát
Mozgásba lendül a hazai biogázágazat, amelyben komoly potenciál rejlik. Sok még azonban az akadály, a buktató és a nyitott kérdés. Villamosenergiát termeljünk vele, vagy biometánként pumpáljuk a gázvezetékbe? A biogázzal villamosenergiát termelő kisebb üzemeket támogassuk vagy a nagy biometán-termelőket? És egyáltalán, hogy fogjuk rábírni a gazdákat, hogy a trágyájukat ne csak kiszórják a földekre, hanem a gázfejlesztő mikrobákat lakassák jól vele?
Bő tíz év tetszhalott állapot után stílszerűen szólva már valami fermentálódik biogáz-ügyben Magyarországon. A fejlemény nem teljesen független a 2022-es energiaválságtól és attól, hogy az Európai Bizottság ambiciózus biogázos célokat tűzött ki a fenntarthatóság és az energiafüggetlenség jegyében: kilenc év alatt megtízszereznék, vagyis a 2021-es 3,5 milliárdról 2030-ra évi 35 milliárd köbméterre növelnék a biometán-termelést.
A Bizottság Magyarországon is dinamikus növekedési lehetőséget lát: a biogáz jelenleg 0,9 százalékos részarányát meg lehetne sokszorozni, becslésük szerint: a magyar gázimport akár 15 százaléka is kiváltható lenne hazai forrásból – mezőgazdasági melléktermékekből, trágyából, szennyvíziszapból és élelmiszer-hulladékból – előállított biogázzal és biometánnal. A biogáz felhasználásával nem csak az energiaszuverenitás növelhető, de jelentős mennyiségű káros gáz kibocsátása is elkerülhető, nem csoda, hogy fontos szerepet szánnak neki a klímacélok teljesítésében, a körforgásos gazdaságra áttérésben.
Az ágazati mozgolódást pedig nem csak az jelzi, hogy új iparági érdekvédelmi szervezet alakult, és komoly szakmai érdeklődés mellett szerveznek konferenciákat a témában – tavaly novemberben az Alteo csoport, idén februárban pedig a megújuló energiatermeléssel foglalkozó Voltrack, az Energetikai Szakkollégium, illetve az energiakereskedelemmel foglalkozó Kapacitás Energia Kft. közösen – , hanem élénkül a külföldi figyelem is: a budapesti holland nagykövetség a közelmúltban tanulmányutat szervezett holland ágazati szereplők számára, hogy a helyszínen (Magyarország mellett Szerbiában) térképezzék fel az együttműködési és üzleti lehetőségeket.
A holland küldöttség tagjai között képviselte magát a holland gazdasági minisztérium vállalkozási ügynöksége, egy nagy ágazati szövetség (a New Energy Coalition képviselőjével készült interjú lejjebb, keretes anyagban olvasható), megújuló energiákban érdekelt hagyományosabb energiacégek, befektetői csoportok, és több kisebb-nagyobb innovatív vállalkozás, amelyek sikeresen alkalmazzák az új technológiákat, ügyesen találják meg a piaci réseket, és akiknek megoldásai itthon is érdeklődésre tarthatnak számot (részletek keretesben).
New Energy Coalition – az energiaátmenet előrelendítésén dolgozó ágazati szövetség, melynek tagjai között vállalkozások, kutatóközpontok, civil- és állami szervezetek is vannak, vállalkozásfejlesztéssel, kutatással, ismeretterjesztéssel, piacfejlesztéssel is foglalkoznak. Akár határokon átívelő regionális együttműködéseken is dolgoznak, és uniós támogatási programokban vesznek részt. Fő fókuszuk a rendszerintegráció és a zöld molekulák.
A Perpetual Next szerveshulladék-feldolgozásban utazó befektetői csoport, amely vállalkozásaival alacsony minőségű szerves anyagokat (kerti- és élelmiszeripari maradékanyagok) feldolgozásával állít elő biohőt, biogázt, zöldgázt, folyékony szén-dioxidot, vagy épp elektromos áramot.
A Regazz 100 százalékban körforgásos biogáz üzemeket kínál mezőgazdasági termelőknek, amikkel azok nem csak az élelmiszerellátásban, de energiatermelőként is megjelenhetnek, bio-LNG előállítással akár a közlekedési járművek üzemanyag- a biogáztrágyával pedig a talajtápanyagok piacán is.
A Torrgas a torrefikáció – oxigénhiányos környezetben történő hevítés, mint a szénégetés – és szerves anyagok gázosítása – például mint a második világháborús üzemanyaghiány idején fagázzal hajtott járművek – elvét alkalmazva kínál jó skálázható megoldásokat széngázelőállításra (hidrogén és szén-monoxid keveréke), amiből zöldhidrogént, bio-metanolt, és légközlekedésben felhasználható üzemanyagot lehet gyártani, és a melléktermékként keletkező bioszén és szén-dioxid is hasznosítható.
A Varo Energy svájci központú energiatermelő és kereskedő, amely a biogáz és zöldhidrogén ágazatban, e-mobilitásban és szén-dioxid-kivonásban is érdekelt, és amely 2022-26 között összességében 3,5 milliárd dollárnyi összeget kíván befektetni nagyrészt megújuló energiás projektekbe.
A The Waste Transformers konténeres biogáz-mikroerőműveket kínál, amelyek helyi közösségek vagy nagyobb szállodák szerves- és élelmiszer-hulladékait képes helyben biogázzá és szerves műtrágyává feldolgozni, illetve elektromos- és hőenergiává alakítani. Egy-egy ilyen készre szerelt mikroüzem napi 300-3000 kilogramm szerves anyag feldolgozására alkalmas, és akár már 250 ezer euróból (százmillió forint) megvan.
Érlelik a stratégiát
Mindeközben megindultak a kormányzati fogaskerekek: már zajlik a biogáz-stratégia előkészítése, és folyamatban van a biogáz eredetigazolására vonatkozó szabályok kidolgozása. Utóbbiak révén tudják majd a termelők bizonyítani, hogy a biogázuk (és az ezzel termelt villamos áram) vagy a biometán valóban az elvárt, fenntartható módon készül – a szerves anyagokat anaerob (oxigénhiányos) környezetben éghető gázzá bontó mikrobák segítségével – és tudják majd értékesíteni azt a közös piacon, illetve részesülhetnek a fosszilis energiákat megadóztató ETS-rendszer bevételeiből.
Az eredetigazolásra vonatkozó szabályok akár már áprilisban életbe is léphetnek – legalábbis erről számolt be a Magyar Energia- és Közműhivatal illetékese a holland nagykövetség eseményén. Ezekről az új szabályokról akkor annyit lehetett tudni, hogy nem csak biogázra, hanem később más, nem biológiai eredetű megújuló gázokra (például zöldhidrogénre) is kiterjednek, és a MEKH kezeli majd a velük kapcsolatos regisztrációt, ami idén július 1-vel indulhat el.
Ahhoz azonban, hogy valóban fel lehessen futtatni az ágazatot, nem csak pénzbeli és szabályozásbeli támogatásra lesz szükség, de meg kell győzni a hazai agrárszektort is. Ezt meglehetősen konzervatívnak írták le az ágazati szakértők. Kovács Attila, a Nemzeti Biogáz-Biometán Zöld Energia Egyesület elnökségi tagja arra hívta fel például a figyelmet a holland nagykövetség eseményén, hogy a hazai gázhálózatba jelenleg biogázt betápláló cégek egyike német-osztrák (a kaposvári Magyar Cukor Zrt.), a másik pedig ír (a dunaföldvári Pannonia Bio, amely a közelmúltban indította a betáplálást) tulajdonban van, és mindketten jellemzően exportra termelnek.
Az ágazat sikeres fejlesztéséhez
az agrár- és energiaszektor különleges együttműködésére van szükség, meg kell érteni és megtanulni egymást
– fogalmazott a február végén tartott biogázos konferencián, a Bioconon Kaderják Péter, a Budapesti Műszaki Egyetem Zéró Karbon Központjának (ZKK) vezetője (egyben a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője), korábbi energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár is. Kaderják a ZKK-val kulcsszerepet játszik a biogáz stratégia Energiaügyi Minisztérium által koordinált előkészítésében, a stratégia szerinte még idén elkészülhet.
Addig azonban számos kérdést tisztázni kell, és meg kell győzni a témában megszólalók közül többek által is pesszimistaként jellemzett Agrárminisztériumot – sőt egy EM-illetékes szerint személyesen magát az agrárminisztert is –, hogy az ügy mellé álljon.
Trágyában, romlott ételben, szennyvízben, kukoricaszárban a tiszta gázos jövő
Pedig a biogáz a klímavédelmi és energiaszuverenitási potenciálon kívül komoly lehetőségeket hordoz a mezőgazdaság számára is. “Ösztönzőleg hathat a gyengélkedő agrárszektorra” – fogalmazott Kaderják Péter, aki szerint az agrártevékenység melléktermékeként jó bevételhez juthatnak vele a termelők: egymillió köbméter biogázért akkor 300 millió forintot adtak.
A biogázra a Nemzeti Energia és Klímaterv is kitér, ebben elsősorban a (gáz)importfüggőség csökkentése és a földgázkiváltás szerepét szánják neki, de a konferencián és a holland nagykövetség eseményén számtalan egyéb előnyét is ecsetelték:
- egy olyan hulladék- és trágyakezelési eljárás, ami környezetvédelmi és klímavédelmi szempontból is előnyös,
- többféleképpen felhasználható energiahordozó: áram- és hőtermelésre, alternatív üzemanyagként a közlekedési eszközökben, vagy épp betáplálható a gázhálózatba, ami annak kiépítettséget tekintve kézenfekvő megoldás lehet itthon,
- a mezőgazdaság diverzifikálása révén hozzájárulhat a vidék fenntarthatóságához,
- a decentralizált energiatermelés, a villamos áramot termelő biogáz üzemek kiegyensúlyozó szerepet is játszhatnak az időjárásfüggő megújulókkal (pl. napelemek) egyoldalúan terhelt országos elektromos hálózatban, Kaderják Péter szerint “a biogáz a napenergiás sikersztori melléke lehet”,
- csökkenthető lenne általa a drága műtrágya felhasználása,
- az üzemekben keletkező “fermentációs maradék” – amit a Biocon konferencián megszólalók igyekeztek biogáztrágyaként újradefiniálni –, a trágyához hasonlóan kitűnően alkalmazható talajjavítóként.
Az más kérdés, hogy a hazai agrárágazat szereplői többnyire jobbnak tartják az állati trágya közvetlen felhasználását a földeken, ezért vonakodnak odaadni biogázüzemeknek. Bár sok tanulmány azt mutatja, hogy biogáz előállítása során keletkező fermentációs maradék talán még jobbat is tesz a földnek a trágyánál (jóformán csak a metánt szedik ki belőle, a növények fejlődését segítő nyomelemek benne maradnak) hazai hasznosítását az idegenkedés mellett több más tényező is hátráltatja, többek között:
- sok plusz költséggel jár, és nincs rá támogatás,
- hulladéknak számít, így a kezelőjének hulladékgazdálkodási engedélyre van szüksége,
- a földeken való elhelyezéséhez is külön engedély szükséges.
Azt a MEKH illetékese is jelezte a holland nagykövetség eseményén, hogy zajlik az egyeztetés az Agrárminisztériummal arról, miként lehetne standardizálni azt a maradékanyagot, és talajtápként hasznosítani az élelmiszerlánc-biztonság garantálása mellett.
Hollandiában több hulláma is volt a biogáz üzemek elterjedésének, amiről Ruud Paap is beszélt a nagyköveti rezidencián tartott esti találkozón: az első támogatási program 40 éve volt, akkor a melléktermékek hasznosítására, a 2000-es évek elején indult új támogatási program viszont túl sikeres volt: az ilyen üzemekben termelt, prémium áron átvett energia végül túl sokba került az államnak, de volt olyan mezőgazdasági termelő, amely ennek (és az általában is a magasabb energiaárak) hatására fel is hagyott az élelmiszer-termeléssel és átállt energiára. A fokozódó termeléshez viszont sok biomassza kellett, aminek pedig felment az ára, miközben esni kezdett az energiaár, „tökéletes vihart” keltve az ágazatban. Stabil biogázhoz stabil politika kell – vonta le a tanulságot a szakértő, ugyanakkor mindez ahhoz is hozzájárult szerinte, hogy a holland biogázosok nagyon kreatívvá és innovatívvá váltak.
Lenne mit gázzá fermentálni
A biogáz hazai technikai potenciálja pedig óriási: az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) becslése szerint a jelenlegi termelésnek akár a 42-szerese is elérhető, ami megközelíti az évi 3,5 milliárd köbmétert (az összes hazai gázfelhasználás jó harmadát). Ez azonban csak a technikai potenciál, amibe beleszámoltak minden szóba jöhető itthon keletkező biogáz-alapanyagot, az állati trágyától kezdve (százával vannak olyan állattartó telepek, ahol erre lehetőség nyílna) az energianövényeken, települési hulladékon, növénytermesztési feldolgozóipari melléktermékeken át a biológiailag lebomló hulladékokig, ám egyes esetekben bizonytalan értékekkel. Emiatt az AKI szerint is finomításra szorul a fent jelzett érték.
Mindenesetre a realista forgatókönyvben 2030-ig évi 296 millió (ami közel 3 GW napelemes termelési potenciálnak feleltethető meg), az optimista forgatókönyvben pedig 789 millió köbméternyi lehetséges hazai biogáz-termeléssel számolnak.
Ahhoz azonban, hogy mindez megvalósuljon, több nyitott kérdést is tisztázni kell a stratégiában:
- Ki fogja megvásárolni a biogázt?
Az EU a közlekedési alkalmazását preferálja – vagyis a gázt járművek hajtására alternatív üzemanyagként lehetne alkalmazni –, Magyarországon azonban a kiterjedt gázhálózatnak köszönhetően magától értetődő, hogy hálózatba táplálják, és a földgázfelhasználást váltsák ki a biometánnal.
Többen is figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy kétséges, lesz-e hazai piaca az amúgy a földgáznál drágábban előállítható biogáznak. Kovács Attila, az idén januárban alapított Nemzeti Biogáz-Biometán Zöld Energia Egyesület elnökségi tagja szerint is kulcskérdés az ár, támogatás híján nem fogják itthon megvenni, és arról is beszélt a nagykövetség eseményén, hogy nem látja a kormányzati szándékot a hazai piac megteremtésére. Utóbbira Ruud Paap holland zöldgázszakértő is utalt, lásd keretes interjúnkat. - Mi az optimális piaci szerkezet, és miként alakul az üzemek méretgazdaságossága?
A jelenlegi piac decentralizált, zömében kisebb helyi termelőkből áll, egy-két kivételtől (a már említett Kaposvártól és Dunaföldvártól) eltekintve. Ők jellemzően villamos energiát termelnek, amit vagy maguk használnak fel, vagy a hálózatba táplálnak. Az ezekhez hasonló esetleges új létesítményeknek ugyanakkor 2029-ig nem sok lehetőségük lesz a hálózati csatlakozásra, és bár az új megújuló erőművek csatlakozási engedélyeit újraosztotta a kormányzat, az erről szóló kormányrendeletben nincs szó biogázos létesítményekről.
Az biztos, hogy a magasabb minőségű, a biogáz tisztításával előállított biometán sokkal jobban eladható, és szélesebb körben használható fel, a gázhálózatba is ez táplálható be. Csakhogy drágább előállítani és nagyobb üzemméret szükséges gazdaságos üzemeltetéshez. A szakértők szerint a határ valahol az óránkénti 500-1000 köbméteres termelési kapacitásnál húzódik, ez alatt nem érni meg biometánt előállítani. Az ilyen üzemekhez azonban dupla akkora beruházás szükséges, mint a “hagyományos” biogáz üzemeknél: akár 5-6 milliárd forintba is kerülhet egy-egy ilyen felhúzása. A gáztisztító beépítése, amivel biztosítható a magas minőségű biometán, a beruházási költségek akár negyedét is kiteheti. - Mennyiben térjen el a kisebb és nagyobb üzemek támogatási struktúrája, és miként feleljenek meg a rezsivédelem igényeinek?
- Mire célozzanak a támogatásokkal, hogy nemzetgazdaságilag is kifizetődő legyen?
- Melyik felhasználást részesítsék előnyben: a gázhálózati betáplálást, a mobilitási felhasználást, vagy inkább áramot termeljenek a biogázzal, ahogy azt is tisztázni kell, hogy elegendő lesz-e csak a piacra bízni ennek eldöntését?
hvg.hu: Hogyan jellemezné a holland biogáz szektort?
Ruud Paap: Hollandiában körülbelül 300 ilyen üzem működik, a beépített energiatermelési kapacitás eléri a 600 MW-ot, összességében évi 500 millió köbméter biometán előállítására képesek. Az üzemek mérete változatos: a kisebbek óránként 40 köbméternyi biogázt tudnak megtermelni, de a nagyok óránként akár több ezer köbméter termelési kapacitással is rendelkeznek. A legtöbbjük trágyát használ, vagy magában vagy vízzel és más szerves maradékanyagokkal keverve. A szektor számára a legnagyobb probléma jelenleg az új üzemek engedélyezése, mivel nagyon sűrűn lakott ország vagyunk, és mindig sok a szomszéd. Vagyis, ha egy új biogázüzem létesülne valahol, a környéken élők aggódni kezdenek. Ezt úgy igyekeznek a befektetők eloszlatni, hogy már meglévő létesítménybe viszik el őket látogatóba, ahol saját szemükkel és orrukkal tapasztalhatják meg, hogy nincs ok az aggodalomra.
hvg.hu: Mik a legfőbb aggodalmak?
R.P.: A félelem a kellemetlen szagtól, és a nagy közúti forgalomtól. A nagyobb létesítményeknél valóban oda kell szállítani az alapanyagot, a biomasszát, és elszállítani a végterméket a biogáztrágyát. Az új létesítmények viszont általában olyan ipari területre kerülnek, amelyek jó, a lakott területeket elkerülő közlekedési kapcsolatokkal rendelkeznek, vagyis a szállítási kérdés megoldható. A szagot tekintve pedig egy megfelelően üzemeltetett létesítmény nem okoz problémát. A múltban előforduló szagproblémákat sem a zárt térben zajló fermentálás, hanem az alapanyagok nem megfelelő tárolása okozta, de ma már ez is megoldott.
hvg.hu: Mekkora a biogáz aránya a holland energiamixben?
R.P.: Nem túl nagy, hiszen nagyon sok földgázt használunk fel. Éves szinten 300 millió köbméter biometánt termelünk, ami egy százaléka a körülbelül 30 milliárd köbméternyi összes holland gázfelhasználásnak
hvg.hu: Tehát akkor nem is elsősorban az energiatermelésről, hanem a maradék anyagok jó felhasználása a lényeg?
R.P.: Igazából mindkettő, hiszen így is termelhető energia, igaz, biogázzal nem fogjuk tudni teljesen kiváltani a földgázt. Az új technológiákkal – például a gázosítással – jelentősen növelhető lenne a termelés, ehhez viszont biomasszát kellene nagy mennyiségben importálni, aminek szükségességéről nem mindenki van meggyőződve, zajlik is róla vita.
A fenntarthatóságról is zajlik vita, a bioüzemanyagok és az élelmiszerellátás-biztonság tekintetében, és ez a biogáznál is előkerülhet. Vagyis, ha az élelmiszertermelésre alkalmas földterületeken például biogáz-alapanyagot termelünk. Ön mit gondol erről?
Ez valóban fontos kérdés, de nem Hollandiában, mert nem használunk biogáz céljára termelt terményeket. Nem is érné meg, mert nem támogatja a hazaiösztönzőrendszer, ami inkább a trágya, a szennyvíziszap és a szerves hulladék és maradékanyagok felhasználását szorgalmazza.
hvg.hu: Mik a benyomásai a Szerbiában és Magyarországon töltött két nap után?
R.P.: Mindkét országban óriási potenciál rejlik a biogáz-termelésben az alapanyagok elérhetősége szempontjából. A kiaknázásához azonban több lépést is meg kell még tenni. Magyarország ilyen szempontból jobban áll, mert hamarosan megszülethetnek a biogáz vagy biometán eredetigazolására vonatkozó szabályok. Ez jelentős vonzerőt jelent majd a szektorban érdekelt befektetők számára. Ugyanakkor nincs még támogatási rendszer, ez azonban nem is feltétlenül szükséges. Ha például valaki közlekedési célra állítana elő biometánt, már most is jó üzletet köthet: a nagyon drága biodízelt vagy bioetanolt lehet vele helyettesíteni.
hvg.hu: Hollandiának széleskörű tapasztalatai vannak a biogáztermelésben. Követtek-e el olyan hibákat, amikből Magyarország is tanulhatna, például szabályozási vagy egyéb kérdésekben?
R.P.: Ha készül támogatási rendszer, annak nagyon stabilnak kell lennie. Van, ahol évről évre átírják a szabályokat, ami nagyon megnehezíti a projektek dolgát. Hollandiában – és ebben szerintem nem különbözünk nagyon – 2-3 évbe is beletelik, mire a nulláról eljutunk arra a pontra, hogy végső döntést hozzunk egy biogáz-beruházás elindításáról. Ha közben módosul a támogatási rendszer, alapjaiban rendül meg a projekt. Ha azt szeretnénk, hogy felfusson és virágozzon a szektor, egységes politikára és stabil gazdasági környezetre van szükség. Azt hiszem, amit Magyarország (és Szerbia) tanulhat tőlünk, az az, hogyan ültettük át a közlekedési üzemanyagokra vonatkozó európai előírásokat saját nemzeti jogszabályainkba.
hvg.hu: Mi lenne az a fő tényező, aminek megléte esetén egy befektető azonnal fontolóra venne például egy magyarországi biogázüzem-beruházást?
R.P.: Abban a pillanatban, hogy kidolgozzák az eredetigazolás rendszerét, amivel igazolható, hogy valóban fenntartható módon termelték meg a biogázt. Ezzel ugyanis már forgalmazni lehet azt más tagállamokban is. Az így kiépülő új termelőkapacitások az ellátásbiztonság szempontjából jól jöhetnek, ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy ezzel várhatóan a zöld érték is távozni fog az országból: a terméket várhatóan felszívják a fizetőképes piacok – Németország, Svájc vagy az Egyesült Királyság. Ha tényleg zöld gazdaság megteremtése a cél, akkor kár lenne érte, ha az Magyarországon megtermelt zöld érték nem Magyarországon hasznosulna.
