A Házasság első látásra Jánosát bicskával szurkálták meg a gyermekotthonban

A Házasság első látásra című műsorban 12 szereplő állt oltár elé anélkül, hogy előtte látták volna a társukat, majd mondtak igent ismeretlenül a velük szemben állónak. Közéjük tartozik az 55 éves Rózsavölgyi János is, akinek az elejétől kezdve nehéz dolga volt, ugyanis mint kiderült, korábban már felajánlotta a segítségét az egyik közösségi oldalon a párjának, Nellinek, ő azonban ezt nem kultiválta annyira. A vállalkozó igyekezett biztos támaszt nyújtani a műsorbeli kedvesének a forgatások során, annak ellenére, hogy gyerekkorában neki hiányzott az életéből a fix családi háttér. Lapunknak most megszólalt arról, milyen körülmények között nevelkedett:

Next Top Model Hungary – Anastasiát elhagyta az apja, bántalmazták, rémálom volt a gyerekkora: szívszorító vallomás a TV2 sztárjától

„Hallássérült szülők gyermekeként születtem, így próbáltak a húgomat és engem felnevelni. A magyar nyelvet a bölcsődében, óvodában tanultam csak meg, szinte mint egy külföldi, otthon ugyanis jelnyelvvel beszéltünk, teljes némaságban. 14 éves koromig nem volt rádióm, tévém se, aminek hangja lett volna. Nehéz volt nagyon, ha ünnepséget tartottak az iskolában, látták a gyerekek, hogy a szüleim nem tudnak beszélni, és szintén gyerekfejjel el kellett magyaráznom nekik, miért kiabál az anyukám és az apukám. Nem igazán volt gyerekkorom...” – kezdett bele a cseppet sem könnyed történetbe.

Kevesen tudják átérezni, hogyan is telhettek János mindennapjai, aki már 10 évesen járt az édesanyjával a hivatalos helyekre tolmácsolni. Elmondása szerint hamar fel kellett nőnie, ami céltudatossá és kitartóvá kovácsolta őt, így pozitív hozadéka is volt a megpróbáltató időszaknak, hiszen mostanra már sokkal hamarabb lép túl a problémákon és oldja meg azokat. Hiába indult hátránnyal az életben a hallássérült szülők miatt, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ettől még jó kapcsolatot ápoltak egymással: arra törekedtek, hogy sportoljanak a testvérével együtt, társas esteket tartottak, családi programokon vettek részt négyesben. Igen ám, azonban újabb törést okozott a TV2 sztárjában, amikor az édesapjának alkoholproblémái lettek.

Nehéz gyerekkora volt, amire a mai napig elérzékenyülve emlékszik vissza / Fotó: TV2

„Apukám vidéki volt, és amikor Pestre került, nem tudta feldolgozni a nyüzsgő életet, ezt pedig alkohollal próbálta enyhíteni... Alkoholizmus is felmerült nála, ilyenkor azért kemény tettlegességet tanúsított irányomban. Ezután a fóti gyermekvárosba kerültünk a húgommal, ahol két évet laktam, 10-től 12 éves koromig. A gyámügy bejött az iskolába, és a szüleim tudta nélkül, egyik napról a másikra elvittek minket. Anya és apa egy hónapig nem tudták, hogy hol vagyunk, hiába kerestek minket. Ezt nem volt könnyű átélni, pláne, mivel olyan rendszer volt az intézetben, hogy csak akkor mehettünk haza, ha gyerekként havi 40 órát ledolgoztunk társadalmi munkában: kapáltunk, kertészkedtünk, szemetet szedtünk. Ha nem sikerült, akkor csak látogatóba jöhettek a szülők, igazi börtönként éltem meg” – folytatta megrázó vallomását János a Blikknek, hozzátéve, hogy a testvérével szinte alig – havi egyszer – tudott csak találkozni a gyermekotthonban, mert az öt év korkülönbség miatt külön laktak.

Nem elég, hogy a szeretteitől távol, rideg környezetben kellett egyedül helytállnia, a bántalmazásból is bőven kijutott neki. Az egyik lakótársa egyszer egy bicskával támadt rá és szurkálta meg.

János sosem kapott elég szeretetet a szüleitől / Fotó: TV2

Ezt sosem lehet feldolgozni, majdnem nyomorék is maradtam a bal lábamra... Az intézet nagyon megviselte a lelkemet, a gyerekek állandóan csúfoltak, a szüleim által folyton magyarázkodnom kellett, hogy nem kell külön bánásmódban részesíteni engem – idézte fel a fájó emléket.

Két évvel a bekerülésük után meggyógyult az édesapja, ezáltal visszatérhettek a régi otthonukba, és ott nevelkedtek tovább, de mint mondta, a múlt örökre nyomot hagyott benne. Szerencsére azonban a testvérével mai napig tartja a kapcsolatot, jó viszonyt ápolnak, és nagyon büszke a háromgyermekes édesanyára. Az üzletembernek nem titkolt célja, hogy mindenkinek megmutassa, hiába származik valaki hátrányos helyzetű családból, ha tudatosan és kitartóan építi az életét, akkor bármit elérhet.

Az iskolai évei sem teltek nyugalomban, visszahúzódó gyerekként mindig betalálták és bántották, gyakran verekedtek is vele a diáktársai.

A gyermekotthonban a testvérét is alig láthatta

Én voltam a szőke, vékony gyerek, nem tudtam sokat enni. Olykor a főétkezés egy tejbegríz volt, mert nem volt másra pénz, hétfőnként ettünk csak húst, nagy szegénységben nevelkedtem. Ez motiváló erőként is hatott rám, meg akartam mutatni, hogy ugyanolyan értékes vagyok a társadalomban, mint bárki más – osztotta meg elérzékenyülve a gyerekkorával kapcsolatban.

János büszke arra, hogy 55 évesen azt az életet éli, amelyet korábban megálmodott magának. A sérelmei feldolgozásához sosem kérte szakember segítségét, mivel legtöbbször egyedül is meg tudta oldani a problémáit, viszont azt érezte, a kísérlet jó lehetőség arra, hogy szakértők segítségével rájöjjön, hol és miért akadnak el a kapcsolatai. Jól tudja, a türelem nem az erős oldala, de úgy véli, ez abból fakad, hogy nem kapott megfelelő szeretetet a szüleitől.

BLIKK DOSSZIÉ

Házasság első látásra