Kiderült, hogy kell laptoppal ölni, és az is, ki legyen Bond – Bullet Train, A gyilkos járat vélemény

Később rendezni kezdett (legjobbja a Deadpool 2), most meg olyan cége van, ami akciójeleneteket készít filmekbe. Mondhatjuk tehát, a kaszkadőrség a kenyere és a valódi értéke. Volt ő Brad Pitt és Matt Damon (Bourne) dublőre korábban, és rendezte Keanu Reevest is a John Wickben.

Innen nézve a dolgot érthető, hogy miért lett olyan a Leitch rendezte Bullet Train, amilyen: elképesztő akciórészek adják a gerincét - mindenképpen ott a tudás -, ez lett körberakva valami dologgal, ami nekem nem mindig teljesen jött át. És az akcióról is még annyit, hogy tér az mondjuk nincs hozzá: mindig hosszúkás vonatbelsőben lehet csak harcművészkedni, ami egy idő után kicsit unalmas az ismétlődő csőben sült pofonok garmada.

Pár napja látható a Netflixen Brad Pitt 2022-es filmje, A gyilkos járat. Alaptörténete: egy fiktív megagyors japán vonaton összejön néhány bérgyilkos, és más ember, akik valamilyen módon kötődnek egy láthatatlan maffiózóhoz. Mindenki mindenkit meg akar ölni, a végére kiderül, hogy ki az, aki tényleg kinyúlik, és ki és miért is került oda valójában, mi közük a Fehér halál nevű pasashoz. Egyébként a sztori állítólag vígjáték, de azért nem úgy, mint a Zoolander, hanem mondjuk drámai vígjáték. Az egyik vicc benne például az, hogy a főszereplő bérgyilkost Katicának hívják. A film Kotaro Isaka 2010-es kultregényéből készült, amit nem olvastam, nem is fogok, mert az amerikai redditelők szerint állítólag rosszabb, mint a film, és úgy döntöttem, hiszek nekik.

A szereposztás egészen káprázatos: Pitten kívül megjelenik többek között Aaron-Taylor Johnson, Channing Tatum, Andrew Koji, Sandra Bullock, és Ryan Reynolds.

Bevallom, magamtól nem hiszem, hogy nekifogtam volna, de Koji miatt kezdtem nézni, mert a Warriorban (erről itt írt kolléganőm) nagyon megszerettem. Borzalmasan játszik ebben, nem arra használják, amire való: a csendes, lelkiismeretes gyilkológép szerepre, hanem valami drámai kidolgozatlan mellékszál tekeredik a nyakára, nem verekszik, viszont próbál érzelmesen nézni, ami nagyon nem neki való. Pedig a Warrioron kívül a Peaky Blindersben is zseniális volt Brilliant Chenként, simán méltó partnere Cillian Murphynek. Remélem, nem árt a karrierjének ez a Bullet Train kirándulás.

Aki Pitt miatt nézi, nyilván nem csalódik. Brad jó színész, ahogy öregszik, egyre jobb. Amióta kinőtt a hősszerelmes korból, legtöbbször a Nagy Lebowskyból ismert Dudestílust hozza, ebben a filmben kicsit gyengébben, mint a Volt egyszer egy Hollywodban, mert Leitch nem hagyta békén, mint Tarantino, meg nem is akkora rendező, de rossznak semmiképpen nem nevezném. Talán csak nem elég valódi. Viszont az akciójelenetei remekbe szabottak. Laptoppal, aktatáskával verekszik, meg mindennel, ami a kezébe akad, ha valami miatt emlékezni fog az utókor erre a filmre, az a high-tech harcművészeti megoldások tárháza lesz. Engem irritált a Woody Allen, Lebowsky utánérzés Braddel kapcsolatban, de hátha direkt volt (nem hiszem).

Az alaptörténet mangaszerű alapfelütése miatt részben a Z-generáció ízlésére hajaz, erre utal a Joey King alakította lány (nem kiemelkedő) stílusa, és ugyanezt célozza a két bérgyilkos, Mandarin és Citrom figurája, sokan őket vélik a legjobb arcoknak a sztoriban, és spinoffot követelnek a főszereplésükkel. Tény, hogy a film legnagyobb figurája Aaron Taylor-Johnson (Mandarin). Stílusos férfiszépség, aki egyszerre elegáns, vicces és még cool is, egyértelműen a jövő egyik legnagyobb színésze, simán neki adnám Bondot, kár, hogy az antiszemiták éppen fúrják, mert az izraeli konfliktusra hívatkozva nem akarnak zsidó 007-est, és ez esetleg megzavarhatja a producerek agyát. Meg az is, hogy 34 évesen egy 57 éves nő férje, a közönség egy részének gyomra ezt sem veszi be (vélhetőleg nem a közönség 55 pluszos nőkből álló része ez, és mivel a 63 éves Barbara Broccoli dönt majd, talán nála ez plusz pont). Az ikertestvérét játszó Brian Tyree Henry pedig behoz egy érdekes szálat a történetbe: ő mindent a Tommy a gőzmozdony rajzfilm szereplői alapján rendszerez. A filmnek azonban pont ez az egyik legnagyobb problémája, hogy a húzónév a hatvanéves Pitt, az igazi ízeket viszont két harmincas karakter teremti meg, így mindenkihez próbál szólni, de így talán senkihez sem tud. Egy Pitt rajongó ugyanis koránál fogva már nem fog a Tommy a gőzmozdony világával azonosulni, míg a mai harmincévesek nem igazán kíváncsiak egy Katicának nevezett bérgyilkosra, akit egy hatvanéves faszi játszik, akkor sem, ha látták a Fight Clubot, és szerették.

Nincs nagy szerepe, de a Fehér halál fiát alakító Logan Lerman is nagy jövő előtt áll, és mondhatjuk, hogy vele együtt vagy 5 baromi jóképű pasas került be a filmbe, ami azért ritka vizuális élményt jelent. A legerősebb jelenetek egyike, amikor egy pillanatra Ryan Reynolds is feltűnik, most nem mondhatom meg, miért. A színészi munka és az akció tehát bele lett rakva a sztoriba.

Ugyanakkor a tehetségek és dögös fiúk halmozása (sokan képesek csak egy Channing Tatumért beülni egy moziba - például én) azt az érzést kelti, hogy a rendezőnek nem volt elég bizalma abban, hogy a megfelelő forgatókönyv, párbeszédek és karakterkialakítás elég lesz, ezért mindent bele akart hányni a moziba, hogy sikert érjen el. Guy Richie-től lesett párbeszédeket, tarantinós fordulatokat, Woody Allen egzisztencializmusát. A harcművészeti jelenetek csodálatosak, az akció sem tökéletes azonban, mert a gyorsvonat adta lehetőségek gyengébben lettek kihasználva: az, hogy valaki kapaszkodik egy vonat végébe, és fújja a szél a 2020-as években már nem nagy kunszt. Ráadásul azzal együtt, hogy túl sokan vannak fizikailag és szellemükben is a sztoriban, bár zsúfolt, mégis vontatottan hosszú lett, és a történetvezetés sem elég frappáns. Mintha a cselekményben elérnénk a tetőpontot, és utána kezdődne előlről az egész másfél óra után. Aztán a végére megjön a hullamerevre műtött Sandra Bullock, aki kifejezetten zavaró, mert ő már nem menő, de még nem legenda, tényleg csak az az üzenete, hogy toljunk még ide valakit, aki hátha behoz még párezer nézőt a moziba. A film egyébként nem bukott meg, sőt hozott rendesen, de amikor megkérdeztem a célcsoportos fiamat, hogy látta-e, mondta, igen, de semmire nem emlékszik vele kapcsolatban. És a gyerek egyébként nem hülye.