Emberek jöttek-mentek, de én csak zokogtam az asztalnál. Két és fél év szerelem ment a kukába, amiért…
Hogyan történhetett meg ez velünk?
Két év és négy hónap telt el azóta a karácsony óta. Valami apróságon megsértődtem, és faképnél hagytam az utcán. Biztos voltam benne, hogy utánam jön, vagy legalább felhív még aznap. Vagy másnap. De Szilveszter előtt biztosan, hiszen együtt szoktunk szilveszterezni. Kinek adnánk különben az éjféli csókot?
Hívhattam volna én is, akár úgy is, mintha mi sem történt volna, de valahogy nem hívtam.
Egy belső hang azt súgta, hogy ne „hívd fel, ne hívd fel.”
Ha ő nem hív, akkor ennek így kell lenni. Bízd magad a sorsra.
Végigbőgtem a januárt. Repültem, ha megcsörrent a telefon, de sosem ő volt. Mintha valami ádáz viccözön tárgya lennék, a legkülönfélébb emberek hívtak el, olyanok, akikkel száz éve nem beszéltem, csak hogy mizu, hogy vagyok.
Volt, hogy elsírtam magam
Annyira szerettem volna meghallani a hangját. De még mindig ott sustorgott a fülemben az a belső hang, hogy „ne hívd, ne hívd”.
Egész évben vártam, hogy felbukkan. Aztán eljött a következő karácsony, a következő szilveszter, és mintha valami megütött volna. Mintha az ütés helyén kiürült volna belőlem a lénye. Eltűnt. Már nem érdekelt. Ha mégis eszembe jutott, inkább dühös voltam rá. De már nem fájt.
Aztán eljött ez a tavasz, és egy nap megláttam a Blahán
Buszra vártam. És a buszról, amit vártam, ő szállt le. Nehezen, döcögve, az emberek utat engedtek neki, hogy el ne essen a mankójával. Mert mankóval járt.
Nem tudtunk úgy tenni, mintha nem látnánk egymást, hiszen majdnem elsodort. Bámultunk egymásra, én megdöbbenve, kérdőn, ő inkább dühösen, de kíváncsian. Anélkül, hogy megbeszéltük volna, elmentünk a Blaha közepén lévő asztalokig. Leültünk. És csak néztük egymást.
Egy idő után mesélni kezdett
– Azon a karácsonyon, amikor magamra hagytál, elütött egy autó. Rendesen elütött, eltörtek a bordáim, csúnyán megsérült a koponyám, és mint látod, miszlikre tört a lábam.
Toldoztak-foldoztak négy hónapig, azt sem tudták biztosan, megmaradok-e.
Aztán a rehabilitációs intézetbe kerültem, ahol megtanítottak újra beszélni és járni. Több mint három hónapot voltam ott. Nem akartalak felhívni és panaszkodni, sajnáltatni magam. De az rettenetesen rosszulesett, hogy te sem kerestél.
Nem tudtam válaszolni, csak csorogtak a könnyeim. Hogyhogy nem éreztem meg, hogy bajban van, hogy szüksége van rám?
Így ültünk ott a téren órákon át. Már nem beszéltünk, csak fogtuk egymás kezét. Többé nem engedem el.
Ezeket olvastad már?
Vajon mi történhetett Várkonyi Andreáék között? Ez nagyon sokat mondó...
Ebben a pillanatban jött: Curtis ezzel a fotóval közölte a megrázó hírt
Most jelentette a Palota: Kamilla királyné azonnal felfüggesztette a teendőit
Most jött Mikes Anna nagy súlyú vallomása
Megszakad a szív: szomorú hírt közöltek Karsai Dánielről
Jött a váratlan bejelentés: vele forrt össze forró csókban Csonka András
Kövesd a Kiskegyed cikkeit a Google hírekben is!Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a hírlevelünkre itt.
Legnépszerűbb
Mikes Anna és Krausz Gábor – Heves viharok várhatók a kapcsolatukban
Borbás Marcsi szomorú születésnapon van túl