szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Míg Belgiumban alacsony a távolmaradók aránya, addig Görögországban, ahol szintén kötelező a szavazás, ez meghaladja a 40 százalékot. Ez arra utal, hogy a kötelező szavazás hatékonysága nagymértékben függ más tényezőktől is, mint például az állam képességétől a szankciók kiszabására és a polgárokban élő állami hitelességtől.

“Nem is emlékeztem, hogy a szavazás kötelező volt”

– vallja Flora Lutsi. Az 54 éves görög azt mondja, nem ismer senkit, akinek valaha is büntetést kellett volna kapnia azért, mert nem szavazott egy választáson, olyannyira, hogy azt hitte, a törvény már nincs érvényben. A legtöbb demokratikus kormány a választásokon való részvételt jognak tekinti. Mások a részvételt felelősségnek látják. Ott van aztán a világ 24 azon országa, ahol kötelező a szavazás, ebből öt az Európai Unióban található: Belgium, Luxemburg, Görögország, Olaszország és Málta.

A közelmúltig Cipruson is kötelező volt a szavazás, de a következő európai választásokon már nem lesz az. Számos országban a távolmaradás büntetést von maga után a nem szavazókra nézve, viszont a szabály szigora országonként eltérő. “A részvétel nem csak arról szól, hogy kötelező-e a szavazás vagy sem” – mondja Ignacio Lagos, a Pompeu Fabra Egyetem politológia professzora. Véleménye szerint ahhoz, hogy a kötelező szavazás hatékony legyen, elengedhetetlen, hogy “erős állam legyen, amely képes a szankciókat alkalmazni”. Vagyis a nagyobb vagy kisebb részvétel a kikényszerítő eszközök típusától és az állam hitelességétől függ a polgárok részéről.

A Nemzetközi Demokrácia- és Választási Segítségnyújtási Intézet (International Institute for Democracy and Electoral Assistance – International IDEA) legutóbbi jelentése szerint azokban az országokban, ahol kötelező a szavazás, a választási részvétel átlagosan 14-18 százalékponttal magasabb, mint a többi államban. Ezt az adatot Lagos is hitelesnek tekinti, hozzátéve, hogy ez a mechanizmus igenis hatással van a választások dinamikájára.

A legutóbbi európai választások adatai szerint jelentősek a különbségek azon országok között, ahol kötelező az urnákhoz járulni, és ahol nem. Míg Szlovákiában a választópolgárok 77 százaléka távol maradt, addig Belgiumban, ahol kötelező voksolni ez az arány mindössze 11 százalék volt. Ugyanakkor Görögországban, ahol szintén kötelező a voksoláson való részvétel, a távolmaradás jóval magasabb, mint Belgiumban, az előző európai választásokon a 40 százalékot is meghaladta.

A kötelezettségre senki sem emlékszik

“Valójában elfelejtettem, hogy Görögországban kötelező a szavazás” – mondja a 73 éves Sofia Petropoulou. Megérti “a törvény filozófiáját”, miszerint a szavazás az alkotmány központi eleme, és ezért büntetik a távolmaradást. Ugyanakkor világosan látja, hogy ez a kötelező szavazás nem jelent részvételt az ő országában. A görög alkotmány kimondja, hogy “a választásokon való részvétel kötelező mindazok számára, akik szerepelnek a választói névjegyzékben”. Különösen az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2014. évi 4255. törvény első cikke mondja ki, hogy “a választójog gyakorlása kötelező”. Ez a feltétel más uniós országok azon állampolgáraira is vonatkozik, akik állandó lakóhellyel rendelkeznek az országban.

Ez alól csak a 70 év feletti állampolgárok és azok mentesülnek, akik a szavazás napján külföldön tartózkodnak. A törvény szerint az a választópolgár, aki indokolatlanul nem él a szavazati jogával, egy hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az Európai Alkotmányjogi Központ (CECL) – Themistocles and Dimitris Tsatsos Foundation szerint azonban “nem ismertek olyan esetek, amikor büntetést szabtak volna ki”. “Amikor diák voltam, és a szülővárosomtól távol éltem, még mindig voltak választói kártyáink, amelyeket a választásokon lepecsételtek. Emlékszem, hogy elmentem a rendőrségre, hogy igazolást kapjak arról, hogy nem szavazhatok” – mondja a 46 éves Margarita Mylonaki. Hozzáteszi:

“Mindannyiunkat meg kellett volna tanítaniuk arra, hogy a szavazás a mi kötelességünk, nem pedig az állam által van ránk kényszerítve. A valóságban a törvényt nem hajtják végre, ami számomra rendben van, hiszen ez egy jog.”

Hasonló eset Bulgária. Ott 2016-ban vezették be ezt a mechanizmust a választási törvénybe, azonban a következő évben az Alkotmánybíróság megsemmisítette a nem szavazásért járó büntetéseket. Úgy értelmezték, hogy a kötelező jelleg a jog korlátozását jelenti, és a szankciók ellentétesek a törvény előtti egyenlőség elvével, mivel korcsoportonként eltérő módon alkalmazzák őket.

A szankciók érvénytelenítése ellenére a választási törvény továbbra is fenntartja a kötelező szavazást. Igaz, mint ezt más országok példája alátámasztja, ez nem ültethető át teljességgel a valóságba. A legutóbbi, 2023 áprilisában tartott parlamenti választásokon ugyanis mindössze 40,6 százalékos volt a választási részvétel.

Ügynökségek

Belgium a maga részéről az egyik első ország volt, amely 1892-ben bevezette a kötelező szavazást. A belga jog az európai parlamenti választásokról szóló törvényben előírja, hogy a szavazást elmulasztó polgárokat 25 és 50 euró közötti pénzbírsággal lehet sújtani. Ismételt elkövetés esetén az összeg 50 euróról 125 euróra emelkedik. Ezen túlmenően azokat a belga állampolgárokat, akik 15 éven belül több mint négyszer nem szavaznak, 10 évre törölhetik a választói névjegyzékből, és ez idő alatt nem tölthetnek be semmilyen közhivatalt.

Ennek ellenére a Het Laatste Nieuws napilap szerint nem alkalmazzák a szankciókat. “A szavazóhelyiségek elnökei elküldik a távolmaradók listáját a békebírónak. Ők hat hónapig őrzik meg az adatokat, majd az állami levéltári irányelvei szerint megsemmisítik azokat” – magyarázza a szövetségi kormány igazságügyi minisztériumának illetékese. Így, még ha a bírságokat nem is hajtják végre, a demokratikus részvétel stabilitása megmarad. Ez utóbbi magyarázhatja, hogy a legutóbbi, 2019-es választásokon való kötelező részvétel ellenére mintegy, 11 százalék elkerülte a voksolást. “Vannak emberek, akik azért szavaznak, mert ha nem büntetik őket, akkor nem fognak ugyanolyan érdeklődéssel szavazni” – mondja a Pompeu Fabra Egyetem politológia professzora. Ráadásul ahogy rámutat, “nem egyértelmű, hogy milyen hatása lenne az elégedetlenségre, mert az, hogy kötelezik őket, nem jelenti azt, hogy tájékozódni fognak, és azt sem, hogy motiváltak lennének”. Ezt Francisco, egy 25 éves spanyol diák is megerősíti, amikor arról a hipotetikus esetről kérdezték, hogy Spanyolországban kötelező lenne a szavazás: “Úgy vélem, hogy nagyobb demokratikus felelősséget éreznék, de nem lennék köteles tájékozódni”.

Ez a cikk az  PULSE projekt keretében készült. Szerzők: Ana Somavilla Grafika: Data Unit Dina Daskalopoulou (Efsyn, Görögország) Folk György (EUrologus, Belgium) Simona Kostadinova (Mediapool, Bulgária)