Ahol futószalagon érkezik a mennyország – Wasabi Running sushi and wok

A Wasabi Étteremben a Running shushi and wok pontosan ezt az élményt kínálja: csupán ki kell nyújtani a kezemet a különlegesnél különlegesebb falatokért. És bizonyára sokan egyetértetek velem: jót és minőségit enni maga a mennyország.

Futószalag luxus szinten

Valljuk be, a futószalagról a legtöbbünknek egy gyár ugrik be, ahol sok szorgos ember pakolja, igazítja, csomagolja és kapkodja le a különböző termékeket – a mobil alkatrészektől kezdve a feldolgozott húsig sok minden vándorol így, mire eljut a fogyasztóhoz. Erre gondoltam 2004-ben, amikor a telekszomszédunk arról beszélt, hogy hamarosan megnyílik japán étterme, a Wasabi, ahol futószalagon érkeznek majd kis tányérokon a különböző fogások. Apukám lelkesen hallgatta az izgalmas terveket, bár szerintem nem igazán értette, látta át az egészet, hogyan is fog ez működni a gyakorlatban. Kissé konzervatív lévén az igen kedves invitálás ellenére sem ment el, de engem győzködött, hogy próbáljam ki és meséljek róla.

Bár nem vagyok nagy halas (és akkor még finoman fogalmaztam), és eleinte nem is értettem, mit keresnék én egy főként sushikat kínáló étteremben, a kíváncsiságom nagyobb volt a kétségemnél és a nyitás után nem sokkal fel is fedeztem az éttermet. Akkoriban óriási szám volt, ahogy a kivilágított, üveggel körülvett futószalagon egymás után megjelennek a különböző színű és textúrájú ételek, és egy „ablakot” eltolva vehettem el, ami megtetszett.

Nem tudjuk megunni, mindenki az ablak mellett szeretne ülni, hogy ő legyen az a szerencsés, aki a luxus szintre emelt futószalag mellett ülve leemelheti a tányérokat. Szóval évek múltával még mindig közelharcot vívunk ezért a kegyért, pedig jól tudjuk, hogy aki pakol, annak sokszor meg kell szakítania az evést, ha jön a többiektől a kérés: „azt vedd le!” „nézd, ott jön, ott jön!”

Már az odaúton a levesekről beszéltünk

Bár sokféle tartalmas meleg leves is végiggördül a futószalagon – és az asztalunkhoz tartozó felszolgálótól-kordinátortól is lehet kérni – legyen negyven fokos nyár vagy jéghideg tél, mi íratlan hűséget fogadtunk a gyomrunknak: megmaradtunk a hideg mangó- és kókuszlevesnél (utóbbit fogyasztva jó eljátszadozni a kis tápiókagyöngyökkel). Mindkettő édes és krémes, és egyetértünk azzal, amit a kisebbik lányom szokott mondani: „beköthetnék nekem infúzióban, egész nap ezt innám”

Mi mindig rohanunk befelé

Bár finoman szólva sem álltunk az éhhalál szélén (persze, minimális reggeli után mentünk ebédelni, hogy azért férjen belénk rendesen), szinte lerohantunk a Szépvölgyi úti Wasabi lépcsőjén, hogy minél előbb leülhessünk. Nagyon kedves felszolgálót kaptunk, aki – bár rutinos wasabisoknak számítunk – sokat segített az új ételek megismerésében, és csak úgy kapdosta fel és vitte el a sok kis üres tányért. Dia tündéri fiatal lány, akinek a szeme sem rebbent, sőt, jóízűen nevetett velünk, amikor már ötödszörre tettük fel a kérdést: „Mi is a neve ennek a tradicionális japán, igen csípős asztali fűszerkeveréknek, ami 7 összetevőből áll?”

– ismételte el már sokadjára a nevét, amit úgy ejtett ki, hogy szinte muzsikált a levegőben. Nos, megtanultuk a nevét és megkóstoltuk a durvára őrölt piros csili paprikából és narancshéjból, szecsuáni borsból, mákból, fekete szezámmagból, tamarindból és hínárból álló fűszert. Baromira csípett, a könnyünk is folyt, de kár lett volna kihagyni. Ahogy sok minden mást is. A szintén az asztalon lévő ízesítésre szolgáló gyömbéres újhagyma karikákat, a wasabit, ami ugye tudjuk: mar, mint a mustár, az olajos fűszeres öntetet és a savanyúságként is fogyasztható babcsírát.

De mit is eszik az ember egy ázsiai étteremben?

Sushit. Már, aki imádja. De amúgy mindent, ami lehet thai, japán, koreai vagy európai – mert mostanában mindenkire is gondolnak.

Mert miért ennél egyféle ételt, ha ehetsz akár húszat is – és akkor még keveset mondtam. Választhatsz sushit hidegen, melegen, natúron és csípősen is. Húsból is sokféle van – a lazactól kezdve a tigrisrákon, a bundázott surimisi rákollón és a csirkén át az oldalasig – fokhagymásan, currysen, mézesen, csilisen, teriyaki és szecsuáni módra. Vagy ha kihagynád a húst, válaszd cheddar sajttal töltött jalapeno paprikát.

Köretből is rengeteg van: miért érnéd be a sima rizzsel, ha ehetsz curryset, tojásosat, zöldségeset, curryset, és még ki tudja hányfélét. De ugyanúgy a választhatsz üveg- vagy rizstésztát, pad thai stílusban vagy mogyorósan, netán tüzesen… De

pankomorzsás rántott csirke, krumplikarika is hercegnő burgonya is van.

Desszertből sincs hiány: a tradicionális ázsiai nasik, mint például a mochi és a sült banán mellett van többek között kókuszgolyó, matcha teás sajttorta, minifánk, édes sushi, gyümölcssaláta. És varázslatosan édes mini mandarin, amire a lányom totál ráfüggött.

Aki nem járt még Wasabiban, annak talán meglepő lehet a kis tányérkán látható, sokszor ételmintának tűnő adagolás, de ha egyszer kipróbálja, már fél óra eltelte után rájön az okára: sokkal nehezebben kapkodja az ember a levegőt, kilazítja a nadrágszíjat, kigombolja a gombot, és felsóhajt:

Persze, nem csak futószalagos ételt kóstolhatsz az étteremben. Választhatod a Teppanyakit (a vendég előtti ételkészítés egy japán formája, bár ma már nem csak japán szakácsok gyakorolják. Látványos, izgalmas és finom fogásokat készítenek neked) vagy Á’la carte is kiválaszthatod az étlapról kedvenc ázsiai fogásodat.