Már 10 évesen sztárokkal edzett a Budapestre érkező csodatini, akit ámulva figyel a világ

Connor Bedard 2005. július 17-én született, és Vancouver északi részén nőtt fel szüleivel, valamint nővérével, Madisennel (akiből később képzett tornászlány lett). Édesapja elmondása szerint kisfia hároméves korában ragadott először hokiütőt, amit aztán nem is volt hajlandó kiadni a kezéből.

A lakásban mindennel gyakorolt, amit talált, korong hiányában akkor még általában a labdát terelgette, közben pedig tönkretette a padlót itt-ott. Utóbbi miatt természetesen a szülők részéről járt a „fejmosás”, őt azonban mindez annyira nem hatotta meg, és tovább folytatta ebbéli tevékenységét. A Connor famíliában volt már neves jégkorongozó korábban, Bedard dédnagybátyja, James Bedard 1949 és 1951 között összesen 22 NHL-meccset játszott a Chicagóban, amelyről lesz még szó később.

Testvére rendkívül fontos szerepet játszott Bedard életében, együtt jártak korcsolyaórákra, öccse akkor még csak ötéves volt. Érdekesség, hogy akkortájt Connor nem szeretett felmenni a jégre, önmagában a korcsolyázás nem tudta lekötni a figyelmét, unatkozott – ezt ő maga ismerte el egy tavaly januárban publikált cikkben.

Szerelem volt első látásra

Viszont amint ütő került a kezébe, és bezúzhatta a korongot a hálóba, azonnal belelkesült, onnantól megszűnt számára a külvilág. A futballban sem ismeretlen az olyan játékos, aki labdavezetés közben gyorsabban képes szaladni, mint labda nélkül…

„Kipróbáltam a jégkorongot, és az igazság az, hogy azonnal beleszerettem ebbe a sportba” – nyilatkozta a világhírnév felé robogó kanadai fiatal.

Olyannyira a megszállottja lett a játéknak, hogy nem is akart mással foglalkozni, a Disneylandbe szervezett családi vakáció sem hozta őt lázba túlságosan, közölte, hogy inkább otthon maradna, és gyakorolna, amíg a többiek szórakoznak. Még Hawaiira is vitte magával a kis hokifelszerelését, pedig arrafelé egyetlen téli sportágat sem űznek.

A családom a mindenem. Minden jó, ami eddig történt velem az életemben, azt nekik köszönhetem. Az apám mindennap hajnali háromkor kelt fel, hogy munka után legyen ideje engem elvinni edzésre, közben anyukám a világ összes stresszével megküzdött, hogy egyben tartsa a családot. A nővérem pedig a legnagyobb példaképem azzal, amit csinál, és ahogyan mindent jól kezel

– közölte Bedard, amikor az érzelmileg hozzá legközelebb állókról kérdezték őt.

Madisen még Svédországba is elkísérte öccsét, hogy a fiatal tehetséget ne gyötörje annyira a honvágy, amíg Európában játszik. Egy időben még a rajongói levelek megválaszolásában is segített, így Bedard tényleg arra koncentrálhatott, amit a legjobban szeret: a jégkorongra.

Már korán látszott, hogy új sztár van születőben Kanadában

Bedard korábbi edzője, Jon Calvano akkor találkozott először a Blackhawks későbbi 1/1-esével, amikor a fenomén ötéves volt.

„Mint a legtöbb ötéves, ő is nagyon élvezte a játékot. Már az első napon látszott rajta, hogy extra motivációval korcsolyázik, azóta is süt róla, hogy minden edzésen és meccsen szeretne tovább fejlődni. És persze már kölyökként is utált veszíteni. Sok olyan gyerek megfordult a kezem alatt, akikből aztán sztár lett az NHL-ben. Azonnal tudtam, hogy Connor is nagy jövő előtt áll, a kivételes képességei csak javultak, ahogy idősödött, a lövőereje egyre csak nőtt és nőtt” – mesélte a szakember.

Calvano elmondása szerint 2015 augusztusában több NHL-es sztárral (Ryan Nugent-Hopkins, Morgan Rielly, Mathew Barzal és Danton Heinen nevét külön kiemelte) edzett együtt az akkor tízéves Bedard, aki nemhogy nem jött zavarba, de a különböző gyakorlatokon még simán le is másolta azt, amit a rutinos hokisok mutattak neki. A New York Islanders sztárja, Mathew Barzal ezt látva a szárnyai alá vette a fiatal géniuszt, akivel azóta is baráti kapcsolatot ápol.

2020 márciusában külön engedélyt kapott, hogy 15 évesen bemutatkozhasson a kanadai juniorligában (CHL). Ez nagy durranás volt, csak a kivételes tehetségek részesülnek ilyesmiben, hiszen kevesen tudnak 15 évesen úgy játszani egy juniorbajnokságban, hogy ne kerüljön veszélybe a saját testi épségük.

Bedard azonban egyértelműen kinőtte a CSSHL-t, így mehetett a Western Hockey League-be (WHL) játszani. Ő lett a kanadai hokitörténelem hetedik játékosa, aki megkapta a különleges engedélyt, írja a Jégkorongblog. Előtte

1. John Tavares (2005),
2. Aaron Ekblad (2011),
3. Connor McDavid (2012),
4. Sean Day (2013),
5. Joe Veleno (2015) és
6. Shane Wright (2019) részesült hasonló bánásmódban – mit mondjunk, elég veretes névsor.

Elképesztő számokat produkált a pontgyáros tinizseni

Bedard a Regina Pats színeiben 100 pontot szerzett a 2021–2022-es szezonban, majd még magasabbra tette a lécet. A 2022–2023-as szezonban 57 meccsen 71 gólt és 72 gólpasszt ért el, vagyis 143 pontot tett a közösbe – akkor már csapatkapitányként kergette őrületbe az ellenfél védőit és kapusait. A kanadai táblán a nála két évvel idősebb Chase Wheatcroft került hozzá a legközelebb a maga 107 pontjával…

A WHL ásza 2021 áprilisában szörnyű hírt kapott, autóbalesetben meghalt az apai nagyapja. Három nappal később Bedard ismét jégre lépett, és győztes gólt szerzett a Brandon Wheat Kings ellen. A meccs után azt mondta, hogy a nagypapája emléke előtt akart tisztelegni azzal, hogy jól játszik, majd kijelentette,

Eddig kifejezetten jó úton halad afelé, hogy bekerüljön a jégkorongos Hírességek Csarnokába. 2023 januárjában például aranyéremhez segítette a kanadai válogatottat a junior-világbajnokságon, a lejátszott meccseken 23 pontot véstek fel a neve mellé, ami minden idők negyedik legjobb eredménye, és a legtöbb, amit valaha kanadai játékos szerzett egy tornán. Mutatjuk azt a nem mindennapi gólt, amivel Szlovákia kiesett:

A világ legjobb bajnokságában is gyorsan letette a névjegyét

Az év májusában a Chicago kivitte őt 1/1-re a drafton, majd a fiatal játékos az első NHL-es szezonjában a hátán vitte csapatát (68 meccsen 22 gólt és 39 asszisztot jegyzett), amelynek esélye sem volt bejutni a rájátszásba, de legkevésbé rajta múlt, hogy a gárdának már áprilisban véget ért a szezonja.

Itt egy példa arra, hogy a Chicago 98-asa bármilyen helyzetből és szögből képes gólt szerezni:

És most essen pár szó a mieinkről: a magyar csapat vasárnap álomrajtot vett a bolzanói divízió I/A világbajnokságon, Erdély Csanádék előbb Japánt, majd a Koreai Köztársaságot győzték le. Utána azonban nagy meglepetésre kikaptak Romániától.

A vereség után a válogatott egyik legjobbja, a negyedik sorba száműzött Galló Vilmos lebohócozta Don MacAdam szövetségi kapitányt, amiért később bocsánatot kért. A sejtelmes utalásokból kiolvasható, hogy nincs meg az összhang a szakvezetés és a játékosok között, de még ki lehet harcolni a feljutást, ha a két nagy közül (a házigazda Olaszország, illetve Szlovénia) az egyiket sikerül legyőzni a hátralévő játéknapokon.

A szokásoknak megfelelően két csapat jut fel az A csoportos elitmezőnybe, az utolsó viszont kiesik a harmadik vonalnak megfelelő divízió I/B-be.

A válogatott számára a szezon a Kanada elleni gálamérkőzéssel ér véget, a két együttes hangulatos és emlékezetes összecsapáson tavaly is megmérkőzött egymással az MVM Dome-ban, bár akkor éppen a mieink is az A csoportra készülhettek. Jegyek már 7990 forinttól kaphatók a találkozóra.

Jégkorong, divízió I/A világbajnokság:

Az állás a 3. forduló után: 1. Szlovénia és Magyarország 6 pont (10–5), 3. Olaszország 5, 4. Japán 4, 5. Koreai Köztársaság 3 (9–12), 6. Románia 3 (4–13)

A magyar válogatott további programja:

• péntek: Magyarország–Olaszország 19.30
• szombat: Magyarország–Szlovénia 19.30

A magyar válogatott korábbi mérkőzései:

• Magyarország–Japán 3–1
• Magyarország–Koreai Köztársaság 6–2
• Magyarország–Románia 1–2