Nem az a baj, hogy hazudnak, hanem az, hogy senkit sem érdekel az igazság

Petr Zelanka a beszélgetés elején leszögezi, hogy ezt a darabot azért írta meg, mert imádja a botrányt. Nem vitatható tény, hogy David Beckham állítólagos félrelépésének húsz évvel ezelőtti története – amit az indított el, hogy állítólag megcsókolta csinos asszisztensét, sőt talán még ágyba is bújt Rebecca Loosszal – az elmúlt évtizedek egyik leghangosabb bulvárcsemegéje volt. De nem ez a mozdította meg írói fantáziáját, mondja Zelenka, hanem az, hogy:

Imádom az ellentéteket, az erős kontrasztokat. Két ember talán csókolózott, talán nem. Talán szexeltek is, talán nem. Kit érdekel? De bulvárbotránnyá dagasztva ez a bizonytalanság csak a titkárnőnek egymillió fontot hozott a konyhájára, az újságok, a televíziós bulvárműsorok és egyéb szereplők hasznát ki sem tudjuk számolni. Azt gondoltam, valami sokkal fontosabb dolog bújik meg a kulisszák mögött, mint a megcsalás ténye, vagy annak hiánya.

Isten helyett propaganda

A történet ma is aktuális vonulata Zelenka szerint épp az, hogy miként kezeljük az igazságot és a hazugságokat. Szerinte már rég nem az a legnagyobb baj, hogy az emberek véleménye megoszlik, mást és mást tartanak igaznak vagy hazugságnak egy-egy történetben, hanem az, amikor már belenyugszunk, hogy nem is létezik valódi igazság.

„Az emberiség történetét évezredeken keresztül meghatározta az igazság keresése. Míg elődeink istenek, bölcsek, valódi hősök után kutattak, most kezd úgy tűnni, mintha a lényegről szóló célok helyét propagandisztikus állítások vennék át. Ez nagyon rossz, és borzasztóan veszélyes. 

Ha így nőnek fel az újabb generációk, az az egész emberi civilizációnkat teheti idézőjelbe” – sommáz a  cseh művész, aki szerint igenis szükségünk van arra, hogy idolokat keressünk, az igazságot kutassuk. Hogy legalább úgy érezzük, haladunk valami felé, valamihez viszonyítva.

– Mi lesz az életünkkel, ha nem marad semmi, amit kereshetünk, amiért harcolnánk? Szerintem ez nagyon veszélyes állapot – szögezi le.

Azt mondja, ő mindenesetre megpróbálja megmutatni, milyen nevetségesek, akik szerint az igazság nem létezik. A Thália bemutatója előtt  elárulta, hogy egyik kedvenc jelenete a darabban, amikor Rebecca – akiről nem tudjuk, hogy valóban szexelt-e Beckhammel – a bulvármahinátor Max Clifforddal beszélget első televíziós fellépése előtt. Clifford azt mondja, hogy ne izguljon, csak mesélje el a tényeket. Milyen tényeket, kérdezi Rebecca. Erre azt a választ kapja, hogy mesélje el, milyen volt Beckham az ágyban.

– De mi nem bújtunk ágyba egymással – válaszolja az egykori asszisztens.

–Ezt te mondod, én meg azt, hogy igen – válaszolja Clifford. – Tehát, mutat rá Zelenka, két állítás áll egymással szemben, mindenki döntse el, kinek hisz.

– Gyakorlatilag arról van szó – folytatja a szerző –, hogy 

Az újságban, tévében ezek egyenrangú állításokká válnak, hiszen a valóság, az igazság egyáltalán nem fizet.

A nő, akinek megvolt a sztár

Az is ellenőrizhető az akkori cikkekből, sőt Rebecca Loos legújabb nyilatkozataiból is, hogy amikor rájön, mit vár el tőle a bulvárvezérelt közvélemény, önként mesélni kezd. Kis idő múlva már maga is úgy emlékszik, mintha minden részlet valóságos lenne. Saját személyisége része lesz az eladhatóra csiszolt történetfolyam, maga is hinni kezd benne, hogy az a valóság, amit elmesél. Büszke lesz új személyiségére. Azzá válik, akit milliók ismernek arról, hogy David Beckhammel szexelt.

A történet egyik drámai fordulópontja már Zelenka saját írói ötlete. Amikor a nagy médiamanipulátor szembesül a darabban azzal, hogy nemcsak ő hazudik, és keres hatalmas pénzeket az igazság relativizálásával, hanem őt is becsapják, neki is hazudnak, meghasonul. Nem tudja elfogadni, hogy megszegik a szabályokat, és őt, a hazugság zseniális mérnökét is átverik és kihasználják.

Zelenka saját Cliffordjáról azt mondja, hogy valószínűleg jobb ember, mint a mintául szolgált létező személy volt. Az ő hőse is egomániás bulvármachinátor, aki imád játszani az emberekkel. Közben sokat jótékonykodik, és tényleg próbál segíteni néhányukon, akiknek nélküle nem lenne igazán esélyük. Tudja magáról, hogy nem jó ember, és ezt valahogy megpróbálja ellensúlyozni. Még a nagy hazugsággyárosban is létezik tehát egy morális iránytű. A lelke mélyén ő is hisz abban, hogy kell lennie valamiféle igazságnak ahhoz, hogy élni tudjunk.

Peter Zelenka darabjának eredetileg tervezett premierje a Covid miatt csúszott, a darabot idén márciusban vitték színre Prágában, ahol óriási sikert aratott.

Magyarországi ősbemutatója december elején volt a Thália színházban, a főszerepekben Czakó Julival és Görög Lászlóval.

Az angolok hallgatnak

Bár már elkezdte nemzetközi karrierjét a komédia, Zelenka nem biztos benne, hogy  Beckhamék is értesültek arról, hogy a házasságukat felkavaró, „az évszázad szexbotránya” néven elhíresült események színművé alakultak. A szerző joggal kételkedik abban, hogy a híres pár követi a cseh és a magyar színházi élet történéseit.

Az viszont tény, hogy bár ügynöksége felajánlotta néhány brit színháznak is a Beckham című vígjáték angol fordítását, mostanáig sehonnan nem kaptak választ. Nem kíván semmit „belegondolni” a brit színházak passzivitásába, bár azt sem zárja ki, hogy 

Szerinte amúgy semmi rosszat nem állít róluk a darab, leszámítva, hogy ők is milliókat kerestek a botrányon. De az sem titok, hogy Beckhamék évtizedek óta kiválóan használják a médiát saját üzleti céljaik érdekében.

Attól nem tart, hogy beperelnék a darabját, hiszen mindazok, akikről a karaktereit mintázta, folyamatosan szerepelnek a médiában. Az ő darabjában archetípusokká válnak, akik nem azonosak a valódi hírességekkel.

Arra a kérdésre, hogy a darab sikere szempontjából talán még használna is, ha kitörne körülötte egy jó kis botrány, nevetve válaszolta, hogy ő nem egy Max Clifford, nem ezért írta meg legújabb vígjátékát.

Hétköznapi őrületek

Zelenkát szerzőként már jól ismeri a magyar közönség, hiszen néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszották a magyar színházak, köztük a Thália társulata is Hétköznapi őrületek című darabját. Jó emlékeket őriz arról az előadásról, bár természetesen csak közvetve alkothat képet arról, hogy miként ültették át a szövegét magyar nyelvre.

A Beckham magyar fordítója, Bendi Balázs, aki szintén részt vett a beszélgetésen, elmondta, hogy őt szerkezetileg Martin Scorsese filmjeire emlékezteti a darab. Apró részekből áll össze az egész, az egyik történet hozza a másikat. Úgy gondolja, hogy a Beckham nemcsak fergeteges vígjáték, fekete komédia, de nagyon izgalmas analízise is annak, hogyan működik a bulváripar.

A cseh vonatok hatása a színháztörténelemre

A szerző azért elárult egy „bulváros” kulisszatitkot is. Ennek főszereplője a darab egyik fontos figuráját, a Brian nevű fiatal újságírót játszó prágai színész. Brian az, aki gyakorlatilag megírja, kitalálja Rebecca nyilatkozatait, interjúit, és a cselekményben is jelentős szerepet kap. Zelenka elmesélte, hogy a darab első változatában már az első jelenetekben találkoztak volna vele a nézők, csakhogy az a fiatal színész, akit erre a szerepre választottak Prágában, képtelen volt időben érkezni a próbákra. Egy ideig várták, hogy ő is befut majd, aztán belátták, hogy ez így nem fog menni. Zelenka egyszerűen átírta a darabot, így Brian csak az előadás harmincadik perce körül lép színre.

Nagyon helyes, tehetséges színész, de notórius késő, és a vonatmenetrendre hivatkozva nagyjából fél óra spéttel szokott befutni a próbákra. Ez is a szerző munkájához tartozik, Még szerencse, hogy a főszereplők ügyesebben kezelték az órát

– mesélte nevetve a szerző.

Ennél a pontnál megállapítható: a prágai színházi élet pontosan tükrözi azt a cseh mentalitást, amiért többek között annyira szeretjük Hrabalt. Az egyik legfontosabb cseh színház még ma is olyan hely, ahol nem rúgnak ki egy tehetséges színészt, akinek mindig késik a vonata, hanem alkalmazkodnak az elkerülhetetlenhez, és átírják, átrendezik az ősbemutatót.

Peter Zelenka, aki színdarabokat, forgatókönyveket ír, több nemzetközileg is sikeres filmet rendezett, és producerként is sokat dolgozik, az utóbbi időben kicsit eltávolodott a filmes munkáktól. A mai filmgyártásról úgy gondolja, hogy túlságosan bonyolult, több éves munka, kezdve azon, hogy összejöjjön rá a pénz, egészen a ma már kötelező marketinges feladatokig. Viszont folyamatosan dolgozik televíziós sorozatokban, és nagyon szereti a színházi munkáit.

– Itt az is működik, ha van egy jó történeted, ugrálhatsz az időben, egy színész több karaktert is játszhat, a színház rengeteg kreatív lehetőséget kínál, technikailag pedig jóval egyszerűbb, mint egy film – mondja.

Ijesztő bohócok

Amikor az európai filmekről kérdezem, azt mondja, hogy Európában a téma, az ötlet, a történet a fontosabb, míg Amerikában a karakterek hangsúlyosak. Ezt szintén nem tartja veszélytelennek. Lényegében azért, mert szerinte gyakran az dönti el, kiből lehet milliók sorsát befolyásoló hatalmú politikus, hogy mennyire érdekes a személye.

Koránál fogva még jól emlékszik a rendszerváltás előtti orosz filmekre, amelyeket minden szocialista országban játszottak.

Voltak köztük egész jók is, de szinte kivétel nélkül mindegyik a szovjet ideológiát szolgálta. Mi akkor megtanultuk, hogy a film nagyon erős propagandafelület, és már régóta hasonló érzéseim vannak az amerikai filmekkel kapcsolatban. Vannak köztük nagyon jók is, de ijesztő, hogy mennyien azonosulnak öntudatlanul is azzal a világnézettel, amit tudatosan képviselnek.

Ezért is szereti jobban az európai történetmesélést.

Anélkül, hogy még mélyebbre merültünk volna az aktuálpolitika zavaros vizeibe, a cseh szerző leszögezte, hogy éltünk már meg ennél jobb időket is. Elég elkeserítő számára is, hogy egyre nehezebb kihámozni a valóságdarabkákat a mindent elárasztó, egyértelműen manipulatív célokat szolgáló véleményzuhatagból.

Ilyen szempontból akár nosztalgikus elemei is lehetnek a Beckham-botránynak, ami a nyomtatott sajtó utolsó aranykorát idézi. Az online világ ugyanis még veszélyesebb és hatékonyabb manipulációs eszközökkel sugallja a dermesztő üzenetet, mely szerint minden éppúgy igaz, mint az ellenkezője.

Azt viszont jó hírnek tartja, hogy a Thália nevű budapesti színházban is bemutatják egy cseh szerző legújabb darabját, Azt sem bánja persze, hogy ez a szerző éppen ő maga. Ebből azt szűri le, hogy mindkét országban fontos a kultúra, működnek a színházak, tehát még távolról sincs minden veszve. Az pedig semmiképp sem árt, ha panaszkodás helyett néha kinevetjük mindazt, ami nyilvánvalóan és sértően értelmetlen.

(Borítókép: Petr Zelenka. Fotó: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház)