szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az EU-ból érkező pénzek helyett a magyar adófizetők pénze ömlik a Fidesz gazdasági klientúrájához - derül ki azokból a kimutatásokból, amit a G7 portálnak készített Tóth István János közgazdász, a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) igazgatója. 2022 előtt nem láthattunk ekkora különbséget az EU-finanszírozású és a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló beszerzések között.

"Ha az EU-finanszírozású közbeszerzések korrupciós kockázatára nézünk, akkor szembetűnő, hogy a magyar kormány saját szempontjából zseniálisan döntött: olyan követelmény teljesítését vállalta az EU felé 2022 végén, amit már teljesített: azt, hogy 15 százalék alá szorítja az EU-s támogatású szerződéseknél az egypályázós szerződések arányát. Hiszen ez már 2021-ben 15,6 százalék volt, és 2022 decemberére már 12 százalékra süllyedt" – írja a szerző, aki a G7 portálon megjelent elemzésében ábrákkal is illusztrálja állításait. Arra keresi a választ, hogy miután az EU most már jobban odafigyel arra, mire mennek el Magyarországon az uniós támogatások, mindez hogyan csapódik le a Fidesz klientúrájának a finanszírozásában.

A kimutatásból kiderül, hogy 2023 első hét hónapjában már csökkent az egypályázós közbeszerzési szerződések aránya Magyarországon. A CRCB számításai szerint közel egy százalékpontos csökkenésről van szó: 32,8 százalékról 31,9 százalékra csökkent ezek aránya. Ez csökkenő tendencia jóval korábban, már 2022 márciustól megindult – amikor már sejteni lehetett, hogy az EU lépni fog –, de tavaly december után megállt, sőt 2023 első félévét már újra az egypályázós szerződések arányának kismértékű növekedése jellemezte 27,5 százalékról 30,4 százalékra.

Ugyanakkor az EU-finanszírozású tendereket a korrupciós kockázat csökkenése, a magyar adófizetők pénzéből megvalósulókat pedig a korrupciós kockázat növekvő trendje jellemzi. A szerző emlékeztet arra, hogy ez az úgynevezett Elios-hatás: a magyar kormányzat rájött, hogy nem érdemes a korrupción keresztül kliensekhez, a politikai családhoz juttatni az EU-s támogatásokat, mert az OLAF ellenőrizni fog, és felfedi ezeket az anomáliákat.

2015 után egekbe szökött a magyar közbeszerzések korrupciós kockázata: az egypályázós közbeszerzési szerződések aránya 2022-ben 39,8 százalék volt. Ez a tendencia folytatódott 2023-ban is: az első hét hónapban már 41,5 százalékra nőtt az hazai finanszírozású közbeszerzéseken belül az egypályázós szerződések aránya.

A klientúrához tartozó, Fidesz-közeli cégek által nyert közbeszerzési szerződések 44 százalékánál csak Fidesz-közeli cég indult, és persze nyert. Az EU-s pénzek hatékonyabb ellenőrzésével az uniós forrás elapadt, és ennek nyomán erősödött a klientúra kifizetésének igénye. Ha egy Fidesz-közeli cég elindult egy közbeszerzési tenderen, akkor közel háromszor nagyobb eséllyel nyert, mint egy piacról élő, politikai kapcsolatokkal nem rendelkező magyar cég – írja a szerző.

Miközben az EU-finanszírozású tendereknél a Fideszhez fűződő politikai kapcsolatok már nem javították számottevően a klientúra cégeinek nyerési esélyeit (0,2-es érték nem szignifikáns), addig a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló tendereknél 3,13-mal magasabb a Fidesz-közeli cégek nyerési esélye a minden más megfigyelt szempontból azonos, de politikai kapcsolatokkal nem rendelkező cégek nyerési esélyéhez képest.

Tóth István János szerint 2022 előtt nem láthattunk ekkora különbséget az EU-finanszírozású és a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló beszerzések között.